Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2012

Egy kis majomkodás

Kép
Ti is szoktatok úgy járni, hogy a süti  nevébe szerettek bele annyira, hogy azonnal a sütő felé veszitek az irányt, és megsütitek? Én így jártam ezzel a szépséggel. Limara oldalán kutakodtam reggeli ötlet ügyében, amikor szembejött velem EZ a recept. Majomkenyér, mi lehet ez? Igazából egy fahéjas kalács, a nevére vonatkozóan két elmélet is létezik: az emberek úgy viselkednek, mint a majmok, amikor megérzik a mennyei fahéj illatot, illetve az elnevezés a kinézetére vonatkozik, állítólag hasonlít a majomkenyérfához. Rákerestem a neten a majomkenyérfára (sok eszem van, mi?, de én mindig mondom, hogy még messze nem nőttem fel..) , a talált képek alapján a második magyarázatot elvetném, marad az első, tehát akkor teszteljük a majomkérdést magunkon (hihetetlenül kreatív tudok lenni, ha azt kell megmagyarázni, hogy miért muszáj valami fincsit sütni, ugye?). Nos, a "tudományos" kísérlet a következő eredményt hozta: a fahéj illata olyan bódító volt, hogy szokásomtól eltérően elég gya

Babot a csokitortába? Igen!

Kép
Kíváncsian követem Móni Váncza-projektjét, amelynek az a lényege, hogy végigsüti a Váncza süteményes könyv minden receptjét. Napról-napra sorjáznak a jobbnál jobb receptek, szebbnél szebb képekkel, praktikus tanácsokkal a receptek elkészítéséhez. Néhány napja egy nagyon különleges recepttel jelentkezett, amelybe azonnal beleszerettem: babot tett a csokitorta tésztájába! Nem is hallottam még ilyenről, azonnal tudtam, ezt ki kell próbálnom, ezzel a hétvégi süti kérdése el is dőlt. A torta nagyon finom, és egyáltalán nem lehet érezni benne a bab ízét. Próbáljátok ki ti is!   Babos csokitorta Hozzávalók (26 cm-es tortaformához): Tésztához: - 30 dkg nagy szemű száraz bab - 6 tojás - 22 dkg cukor - 1 cs vaníliás cukor - 5 dkg reszelt csoki - 1 citrom reszelt héja és leve (vagy 1 tk citromlé) - 1 cs sütőpor Krémhez: - 6 tojás - 22 dkg porcukor - 1 cs vaníliás cukor - 5 dkg reszelt csoki - 15 dkg vaj - kevés tej Tetejére: - 2,5 dl tejszínhab - 1 tk vaníliakivonat  - reszelt csoki Elkészítés

A csoki, ha forró

Kép
Mióta megérkezett az ősz, kitört rajtam a forrócsoki mánia. Belevettem a kis fejembe, hogy én bizony idén belevetem magam a forró csoki készítés rejtelmeibe. Végülis semmi különös nincs benne, tejben felolvasztjuk a csokit, megszórjuk ezzel-azzal, és ennyi. Aha. Ahogy azt Zsuzsika elképzelte..Volt már nálunk egy csomó kísérlet, aminek következtében hol rumgőzben fürdött a konyha (természetesen atyám nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megjegyzéseket tegyen rá, masszív antialkoholista révén óvatosabban kellene bánnom a rumosüveggel..), hol túl tömjénes fahéjillat lengte be a lakást, hol a csokoládé nem olvadt el rendesen, hol túlfőztem a csokoládét stb. Szóval nem nagyon haladtam a projekttel. Aztán a napokban megláttam egy chilis csokis receptet Gabojszánál , amit természetesen muszáj volt kipróbálnom. És ezúttal végre sikerült egy fincsi forró csokit összehoznom! Köszönöm, Gabojsza! Chilis forró csoki Hozzávalók 2 személyre: - 10 dkg  magas kakaótartalmú étcsoki - 1 ek cukrozatl

100!

Kép
Ez a 100. bejegyzés a blogon. El sem hiszem, hiszen csak most kezdtem el írni a blogot! Nagyon sokáig nem mertem nekiállni (műszaki és technikai antitalentum vagyok, tuti biztos voltam benne, hogy képtelen leszek kezelni a blogot), de elsősorban kedvenc húgomnak köszönhetően végül belevágtam. Nagyon sok segítséget és biztatást kaptam, amit mindenkinek köszönök. Örömmel olvasom a bejegyzések alatti megjegyzéseket, a privátban írt kedves sorokat. Mindig döbbenten nézem a számlálót, soha nem gondoltam volna, hogy ennyien fogjátok olvasni kis szösszeneteimet, melyben megörökítem első, botladozó lépéseimet Kulináriában. Jelenleg 65-en vagyunk a Facebook oldalon, mindenkinek köszönöm a bizalmat! A fényképek sajnos még mindig csapnivalóak, de a jövő évi programban benne van, hogy elmenjek egy fotótanfolyamra, hogy legalább az alapokkal tisztában legyek.  Nagyon sokat kaptam a blogtól, remélem, a továbbiakban sem fogok csalódást okozni! Ehhez a szép kerek számhoz szép kerek torta dukál: Négy e

Egy nem mindennapi csiga

Kép
Van az úgy, hogy elég a kakaós csigából, elérkezik az ízbeli kalandozások ideje. Nos, én is eljutottam ehhez a ponthoz, és valami különleges csigucira vágytam. Olyanra ami még nem volt. Sokáig kutattam az irgalmatlan mennyiségű receptem között, amikor egyszer csak a kezembe akadt egy Nők lapjából kitépett lekváros csiga recept. Azonnal beleszerettem, és hezitálás nélkül nekiálltam elkészíteni. Próbáljátok ki ti is, nagyon finom! Erdei gyümölcsös csiga Hozzávalók: - 60 dkg liszt - 2 dl tej - 2 ek cukor - 4 dkg élesztő - 2 dl natúr joghurt - 8 dkg vaj, olvasztva - csipet só - 4 dl erdei gyümölcs - dzsem (bármilyen lekvár jó hozzá) Elkészítés Elkeverjük a tejet a cukorral, meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, 10 percig állni hagyjuk.  Hozzákeverjük a liszthez, hozzáadjuk a joghurtot, az olvasztott vajat és a csipet sót. Kidagasztjuk a tésztát, majd konyharuhát terítünk rá és 1,5 órán keresztül kelesztjük (jó munkához idő kell!). Ha megkelt, lisztezett felületen kinyújtjuk téglalap

Költői tiramisu

Kép
A hétvégém a költészet jegyében telt. Végre sikerült elolvasnom Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvét. Hiánypótló mű született szerintem, az irodalom magánélete nem bulvárstílusban megírva üdítően eredeti megközelítés. Részletes könyvkritika ITT . Rám jellemző módon teljesen elmerültem a könyvben, ezért mindenképpen gyorsan elkészíthető nasit kellett összedobnom. A tiramisu biztos volt (a miért éppen tiramisu kérdésre a rettentő intelligens válaszom: csak), de most valami különlegesre vágytam ebben a műfajban. Némi hezitálás után eszembe jutott, hogy milyen ínycsiklandozó gesztenyés tiramisut láttam TROLLANYUNÁL . Egyszerűen muszáj volt elkészítenem, és milyen jól tettem, mert isteni finom volt! Némileg változtattam az eredeti recepten, babapiskótát használtam piskóta helyett, és a krémet megdupláztam, ugyanis nálunk mindenki tiramisufüggő. A szép versek, prózák élvezeti értékét nagyon meg tudja emelni, ha egy ilyen finomságot kanalazunk közben.. Gesztenyés tiramisu Hozzávalók:

Sajtosan szép az élet..

Kép
Az első kenyerem sikere óta kitört rajtam a kenyérsütési láz. Természetesen még mindig csak a mininálverizókkal kísérletezgetek, de egyre több sikerélményem van (azért még simán előfordul, hogy a kukában végzi a kenyérkezdemény, de hát mindenki a saját kárán tanul, nem igaz?). Hihetetlen élmény, amikor az ember kiveszi a sütőből a frissen sült kenyeret, aminek valahogy más az íze, mint a boltinak, szó szerint lelke van a tésztának. Tudom, hogy 10 év múlva nevetve fogom visszaolvasni ezeket a sorokat, mert már behunyt szemmel is fogok tudni kenyeret sütni, de mélyen hiszek benne, hogy meg kell élni a pillanatot, ezért most van az ideje annak az életemben, hogy időt szánjak arra, hogy fitos kis nózimban érezzem a sülő kenyér illatát, percekig gyönyörködjek a kisült kicsikében, és nagyon nehezen szánjam rá magam az első szelet leválasztására..A kenyér tényleg az élet: puha, meleg, finom, táplál. Amikor megláttam ezt a kedves kis kenyeret Sünis kanálnál , azonnal ellenállhatatlan vágyat é

Valami Amerika...

Kép
Hollywood. Az álmok városa. Hogy a rémálmoké vagy az édes álmoké, azt csak a szerencse dönti el. A film csodája mindennapjaink része, a sztárokkal vannak tele az újságok. Nos, engem hidegen hagynak a sztárok (nem belőlem él a bulvársajtó, az tuti..), de a jó színészeket nagyon szeretem (nem sok van..), de persze nem vagyok álszent, nem csak művészfilmeket nézek, ha olyan kedvem van, jöhet egy jó kis akciófilm vagy akár egy képregényfilm. Ahogy mondani szoktam: nem a műfaj számít, hanem a minőség (na jó, tényleg nem vagyok álszent: néha a trash is jöhet, de akkor már tényleg világvége hangulatban vagyok..). Ha a sztárok nem is, de a filmek technikai csodája le tud nyűgözni. Tátott szájjal néztem az Avatárt, kíváncsian várom, hova lehet ezt még fokozni. Kár, hogy Hollywood olyan messze van, ugye? Vagy mégsem? Az utóbbi időben már Budapesten is lehet sztárokat látni, Jeremy Irons (na ő például egy nagyon jó színész!) már gyakorlatilag hazajár hozzánk, na és persze Bruce Willisszel (aki eg

Ez nem édes!

Kép
Tényleg nem az, ez bizony sós! Gondolom, már feltűnt, hogy rettenetesen édesszájú vagyok (nálunk ez családi vonás, vagyis a gének tehetnek róla, nem én!), a legritkább alkalommal sütök sósat. De EBBE a receptbe azonnal beleszerettem. Miért is? A kalácsban megbújó "zöldségek" miatt. Nálunk egy kalács csak édes volt eddig: kakaós, diós, mákos, stb, el sem tudtam képzelni sósan. Eddig. Aztán megláttam a kis zöld csíkokat a kalácsban, és azonnal kitört rajtam a süthetnék. Én már csak ilyen vagyok.. A kalácsról csak azt tudom mondani nemes egyszerűséggel, hogy istenkirály, nem semmi adagot pusztítottam el belőle ma reggelire. Nem lesz hosszú életű ez sem.. Tanulság: érdemes elkalandozni a megszokott ízektől, mert nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle! Zöldfűszeres kalács Hozzávalók: Tésztához: - 3 dl tej (nekem kicsit több kellett hozzá, de ez természetesen lisztfüggő) - 1 ek cukor - 5 dkg élesztő - 70 dkg liszt - 1 egész tojás - 1 tojás sárgája - 1 tk só Krémhez: - 25 dkg puha va

Őszikék

Kép
Hát igen, véglegesen beőszültünk. Korán sötétedik, hideg van, eljött a kuckózások ideje (amit nem bánok nagyon, mert egyrészt rengeteg könyv vár elolvasásra, másrészt irgalmatlan mennyiségű recept vár elkészítésre). Azt hiszem öregszem. Régebben utáltam az őszt, most viszont nagyon tetszik (azért szerintem a tavasznál nincs szebb évszak, gyönyörű, ahogy éled a természet). A színek kavalkádja, a zöldségek/gyümölcsök sokasága, az érett, mély ízek és élmények.. Még a táskámat is az ősz jegyében választottam:  Szép, ugye? Szerelem volt első látásra! Nagyon szeretem a gesztenyét. Egyrészt oda vagyok a meleg, barna színéért, másrészt a különleges ízéért. Szerintem árad belőle az otthon melege, a lélek ereje. Mivel még nagyon az elején járok a konyhai életemnek, ezért még csak addig jutottam el, hogy a fagyasztott gesztenyepürét használom, de lassan ez is biztosan változni fog, fogok én még gesztenyét sütni itthon! De nem most. Azért remélem, ez a recept is elnyeri a tetszéseteket, nagyon fin

Répa tortában

Kép
A finn rakott répa sikere után megjött a kedvem a répával való kísérletezéshez. Rájöttem, hogy nagyon alulértékeljük ezt a zöldséget. Én eddig csak húslevesbetétként tekintettem rá, de ez a felfogás már idejét múlta. Annyi lehetőség van a felhasználására: kenyér, torta, stb. Majd szépen lassan mindenre sor kerül.  Rám teljesen jellemző módon egy tortával folytattam az ismerkedést őrépaságával. Répatorta Hozzávalók: - 30 dkg liszt - 6 tojás - 26 dkg cukor - 3 nagyobb sárgarépa reszelve - 20 dkg dió - 2 narancs reszelt héja (nálam kevés narancslé) - 1 cs sütőpor - 1 cs vaníliáscukor - egy csipet só - a tetejére 20 dkg fehér csoki (ez persze lehet kevesebb, én csokisan szeretem..) Elkészítés Nagyon bonyolult. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből a sóval kemény habot verünk. A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverjük. A reszelt répát, a darált diót, a narancshéjat (narancslevet) beletesszük. A liszttel elkeverjük a sütőport, majd hozzáadjuk tojásos keverékhez. A tojásfehérjét is b

Óh, azok az angolok..

Kép
A hetem abszolút mértékben az angol kultúrkör köré íródott. Hétfőn egy fantasztikus színházi előadást néztem meg az Uránia moziban, a London National Theater Frankenstein c. darabját felvételről. A részletes élménybeszámoló ITT . Egy kis ízelítő az előadásból: Komolyan mondom, annyira letaglózott az előadás, hogy még mindig a hatása alatt vagyok: rajtam van a filozófia, órákig csak nézek ki a fejemből, és beszélgetek saját magammal olyan fontos kérdésekről, mint élet, halál, magány, kitaszítottság, boldogság, felnőtté válás stb. Ezért érdemes színházba járni, nem igaz? De hát nem csak magas művészet van a világon, néha kell egy kis lazítás is, nem igaz? Ennek jegyében néztem meg az új James Bond filmet, őfelsége titkos ügynöke újra a régi fényében tündököl. A részletes véleményem a filmről ITT . Ebbe is kukkantsuk bele egy kicsit, jó? És ha ez még mindig nem lenne elég, most olvasom az Üvöltő szeleket. Tudom, szégyen, gyalázat, hogy eddig még nem került rá sor, de most gondoltam úgy, h