GasztroBaráth2

Áfonyás sajttorta Megérkezett a nagy meleg, eljött a sütés nélküli sütik ideje. Már régen kacérkodom egy sajttorta elkészítésével, a problémám az volt, hogy nem szeretem a túl intenzív sajtízt, ezért olyan receptet keresek jó ideje, ami ugyan a klasszikus new yorki sajttortára (keksz alap, irgalmatlan mennyiségű Philadelphia krémsajt) hajaz, de mégis van benne valami olyan íz, ami elnyomja a sajtot. Aztán a zöldségesnél láttam nagyon szép áfonyát és egy előző újság elolvasása után előbukkant a komódomon a júniusi BBC Good Food június címlapja. A hétvégi süti kiléte ebben a pillanatban el is dőlt. Hozzávalókat beszereztem és tegnap du össze is dobtam. Egyáltalán nem bonyolult a recept, íme: Fehér csokis sajttorta áfonyaöntettel Hozzávalók: Az alaphoz: - 1 csomag zabkeksz (én simával készítettem, de lehet kókuszos, csokis is) - 10 dkg olvasztott vaj A krémhez: - 30 dkg fehér csoki - 20 dkg lágy, natúr krémsajt (én Philadelphiát használtam a feeling miatt, de lehet bármilyen) - 2,5 dkg po

"A" kakaós tekercs Szép adag kakaós tekercs, ugye? Nos, ez átmeneti állapot, holnapra valószínűleg morzsa sem marad belőle. Nagyon régen keresem már "a" kakaós tekercs receptet, úgy tűnik most megtaláltam: foszlós, nagyon csokis, pont jó! Naná, hogy Limarától származik a recept (ki mástól?). Annyira elégedett vagyok vele, hogy valószínűleg ki fogom próbálni a vajas tésztás kakaós csigáját is (na nem ebben a dög melegben, majd valamikor ősszel). Tőlem ez nagy szó, ugyanis nem nagyon bírom a hajtogatós tésztákat, de van az az íz, amiért megéri! Ne is vesztegessük tovább a karaktereket, íme a recept: Hozzávalók: - 50 dkg liszt - csipet só - 3 ek cukor - 1 egész tojás - 1 tojás sárgája - 2,5 dl tej - 2 dkg élesztő - 8 dkg  olvasztott vaj Töltelékhez:  - 5 dkg vaj - cukrozatlan kakaópor - porcukor Elkészítés: Az élesztőt megfuttatjuk a tejben (mikróban tejet langyosít, kis kanál cukrot belekever, élesztőt belemorzsol, megvárja, amíg habosodik a cucc) A hozzávalókból tész

Együnk kalácsot! Ettünk, már el is fogyott. Na de nem én lennék, ha ennyi lenne a bejegyzés. A gasztronómia mellett a másik szenvedélyem a történelem, úgyhogy nekem sokszor egy fincsi étekről valami történelmi adalék is eszembe szokott jutni. A tegnap este sütött kalácsról a következő idézet jutott eszembe: "Nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot!" Na ki mondta ezt? Marie Antoinette? Mindenki ezt hiszi, de ez egy hatalmas tévedés! Sohasem mondott ilyet! De a történelmet a nyertesek írják, ezért lett szegény Mária Antoinette-ből az "osztrák nőből" csalfa, pénzköltő, országrontó cafka. Egyik sem volt igaz rá, de ez valahogy nem jutott el a köz fülébe. Milyen furcsák vagyunk mi, emberek: a rosszat mindenkiről elhisszük, a jót nem látjuk, és vakon hiszünk a történelemkönyveknek. Pedig az a bizonyos történelmi távlat már elmúlt (vagyis meghalt már mindenki, akinek érdeke volt besározni a francia királynét), de annyira jól működött a propaganda, hogy máig tart a hatása

Egyszerűen nagyszerű! avagy a tejbegríz dicsérete Jól néz ki a mai reggelim? Szerintem is! A reggelizési szokásaim nagyon uncsik: hétköznap barna kenyér felvágottal, paprikával, paradicsommal és teával. Csütörtök du sütök egy péksütit, azzal elvagyok hétvégén. Reggel elég nehezen mászok ki az ágyból (egy teljes emeletet kell lejönnöm, kész rémálom! - ennél már csak az rosszabb, mikor torna után - atyám legnagyobb derültségére-felkúszom az emeletre..), vagyis 5 percnél többet nem áldozok arra az életemből, hogy összeálljon a reggeli. Ez a hét azonban kivételes hét: az M7-esnek és a magassarkú szandálnak köszönhetően minimálfunkción tudja csak szegény két lábam ellátni feladatait: borzalmasan fájnak az izmaim (egy életre megtanultam, hogy cserecipő nélkül városon kívül nem vezetek!), vagyis torna storno, vagyis az estéim szabadok (szabadon felpolcohatom bárhová a lábam..). Tegnap azért megpróbáltam eleget tenni gazdai kötelességemnek és elmentem a kutyussal sétálni. Nekem óráknak tűnt (m

cirip, cirip Kinek ismerős a hely? Nos, nem vagyok gasztrosznob, de erre az étteremre bizony nagyon kíváncsi voltam! Sajnos, a családom sajnos nem vevő a gasztrotúrákra, egyedül pedig nem túl izgi étterembe menni, ezért eddig a Kistücsök nekem kimaradt. A másik nagy problémám az, hogy eddig a jogsim csak városon belül volt érvényes (vagyis Tatabánya-Tata viszonylatban elvagyok, de ennél messzebb még nem merészkedtem autóval egyedül, Pesttől pedig egyenesen kiver a víz vezetésügyben). Nos, idén karácsonyra kaptam egy GPS-t atyámtól (na ki használta először, na ki? hát nem én..), és szentül elhatároztam, hogy idén a gépi segítséggel elindulok felfedezni a "világot" autóval. Teljesen váratlanul futott össze a két szál: nemrég rábukkantam Travellina blogjára facebookon, és mit látok egy nap nála: telekocsit szervez a Kistücsökbe! (vagyis többen megyünk néhány autóval). Másodpercet nem gondolkodtam, azonnal jelentkeztem. És azt is elhatároztam, hogy én fogok vezetni! Nem tudom leí

Balesetes cseresznyés pite A tegnapi napom tüzesre sikeredett. Tüzesen nézett le a nyári nap sugára a Baráth lányra, ezért a hűvös házban tartózkodott (szegény kutyus sétátalan már pár napja a meleg miatt, azzal kárpótolja magát, hogy ki sem lehet robbantani a hűvös házból) és olvasott. Ezen tevékenysége nagyban befolyásolta a sütisütés tervezett rendjét. A tegnapi terv csokis pavlova volt, tetején tejszínhabbal, cseresznyével. A csokis habcsók rendben elkészült, bekerült a sütőbe, ahol kb. 60 percig kellett tartózkodnia. Hősnőnk ezen időt azzal töltötte, hogy belemerült egy nagyon izgi könyvbe (nem, Dávid Veron már kipipálva, most Steve Berry van műsoron). Gyorsan peregtek a percek és az oldalak. Egy izgalmas könyvbeli helyzetben egyszer csak vissza kellett térni a valóságba: füstszag terjengett a konyhában. Könyv gyorsan lecsap, sütőhöz odarohan és elborzad: szegény pavlova szénné égett állapotban leledzik.  Némi átkozódás, majd jó nagy vigyorgás után (mondanom sem kell, nem ez az el

Kriminális briós Alapvetően nem vagyok oda a krimikért. Nem olvastam Agathe Christie-t, Maigret felügyelő is kimaradt. Sherlock Holmes az más! Okos, intelligens (beképzelt állat, drogfüggő), brilliáns! Imádom. Sajnos, amikor Londonban voltam, kimaradt a múzeuma (nem baj, majd legközelebb megnézem!). A tévésorozat - kizárólag Jeremy Brett-el!- nagy kedvencem. Robert Downey Jr. is nagyszerű volt Guy Ritchie filmjében (a második rész nagyon rossz, de az első nagyon jó!). Kábé ennyi. Magyar krimiket meg aztán végképp nem olvastam. Mostanáig. Egy ismerősöm felhívta a figyelmemet Baráth Katalinra. Helyesebben a könyveire. Nem volt kedvem elolvasni a könyvet - mit kezdjek egy magyar krimivel, amikor nálam van Sherlock és slusz?-, de  lájkoltam a facebook-oldalát, és olyan jó szöveget nyomott, hogy kíváncsi lettem. Elbattyogtam a könyvtárba és kivettem A fekete zongorát. Elkezdtem olvasni, és úgy maradtam. A Monarchia éveiben vagyunk, az 1910-es évek elején. Ókanizsán Dávid Veron könyvesbolti

Önző pohárkrém Miért önző? Mert magamnak készítettem. Ugyanis a narancs-kávé kombinációt sem atyám, sem a húgom preferálja (=soha nem fogja megkóstolni). Azért a sógorom kapott kóstolót. De alapvetően tényleg a saját örömömre készítettem. Nálam ez mindig úgy történik, hogy felkelek, és az első gondolatom az, hogy nekem ma narancsos-kávés ízvilágú valamit kell készítenem. Aztán a nap folyamán kitalálom, hogy mi legyen a valami. Sok ötletet elvettem (tegye fel a kezét az, aki ilyen melegben nekiáll komoly sütit sütni!), végül eszembe jutott, hogy nagyon régen készítettem az egyik Stahl-könyvből egy narancsos-kávés pohárkrémet. Mielőtt leírnám a pofonegyszerű receptet, néhány aktualitás: 1. Fagyiügyek: mivel az első fagyim nagyon jól sikerült, ezért bátran nekiálltam a Juci által már elkészített, Nők Lapjában megjelent parféreceptnek. Természetesen akkorát égtem, mint a Reichstag. A tojás kicsapódott (pedig kétszer is nekiálltam!), a parféból nem lett semmi. Ma reggel végignyálaztam egy c

A kelt tészta dicsérete Dicsérni jöttem a kelt tésztát. Hát, nem is temetni. Mi lenne velünk kelt tészta nélkül? Lefogynánk, végre. Nézegetnénk magunkat a tükörben, örül a lelkünk, hogy milyen ügyesek vagyunk, kezdünk megfelelni a szépségideálnak (mindig kikészülök attól, hogy a média szerint csak az 50 kilós zörgőcsontú kis gebék az ideálok: ha én jól érzem magam a bőrömben, elfogadom magam olyannak amilyen vagyok, akkor kit érdekel, hogy mit hord össze a sajtó?). Viszont hiányérzetünk támad: hová tűntek az életünkből az illatok, aromák, a jóllakottság érzése? (annak a mázlista kisebbségnek, aki még soha nem nyomott le komoly fogyókúrát: akkor lehet érezhetően fogyni, ha lemondunk mindenről, ami jó) Na ezt szerintem addig lehet csinálni ép ésszel, amíg be nem állunk egy olyan testsúlyra, ami elfogadható számunkra, majd szépen lassan vissza lehet csempészni a szépet és a jót az életünkbe kajaügyileg. Nem mindig, de néha belefér (végülis az a cél, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig az