GasztroBaráth2

Óriási smarni fan vagyok. A császármorzsa minden mennyiségben és feltéttel jöhet, azonban nem kevés pirulással be kell vallanom, hogy eddig bizony csak mirelitből készült nálunk, pedig a húgom már többször megmutatta a technikát, de soha nem sikerült elkészítenem, ezért már régen feladtam a kísérletezést, mondván, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Aztán megláttam egy fotót Ritánál , és máris kitört rajtam a smarni mánia. Amikor láttam, hogy ez a császármorzsa kölesből készül, azonnal kíváncsi lettem, hogy vajon milyen íze lehet, ezért korábbi rossz élményeket feledve, azonnal indultam a bioboltba, és nekiestem most vagy soha alapon a smarnikészítésnek. Nos, nagyon finom lett, sokkal finomabb, mint a búzadarás változat, és óriási örömömre sikerült is, de annyi macera van vele, hogy legközelebb ipari mennyiségben készítem el, és lefagyasztom, az biztos! Császármorzsa kölesből Hozzávalók: - 8 dkg köles - 2,5 dl víz - csipet só - 12 dkg liszt - 8 dkg (barna) cukor - 1 citrom reszelt hé

Imádom a kínai édes-savanyú csirkét. Bár az ázsiai konyha alapjáraton hidegen hagy, ez az étel valamiért mégis nagy kedvencem. Ahonnan hozatom az ebédet, nagyon finoman készítik, ezért elég gyakran rendelem tőlük. Már régen terveztem, hogy megpróbálkozom az elkészítésével, azonban eddig nem igazán találtam olyan receptet, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Ez a helyzet egészen pontosan egy pillanat alatt változott meg, amikor megláttam a Nők Lapja konyhában a fotót, amely éppen az én kedvencemet ábrázolta. Nem haboztam sokat, csak csirkét kellett vennem, minden más volt otthon, ezután már semmi akadálya nem volt az étel elkészítésének. Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, gyorsan elkészül, tökéletes vasárnapi ebéd lett belőle. Ananászos édes savanyú mártás csirkével Hozzávalók: - 40 dkg csirkemellfilé - só, bors, maj - olaj - 1 hagyma - 1 paprika - 2 ek barna cukor - 3 ek fehérborecet - 2 ek szójaszósz - 1 ek ketchup - egy doboz konzervananász Elkészítés: A csirkemellet felkocká

A sok egyéb függőségem mellett még csigamániában is szenvedek. Nem, nem a kis nyálkás élőlényekhez fűz ilyen bensőséges kapcsolat, hanem nagyon szeretek reggelire (vacsorázni már nem nagyon szoktam, ezért arra sajnos nem) csigát habzsolni mézes tejjel. Amint meglátok valahol egy olyan ízesítésű receptet, amit még nem próbáltam ki, azonnal rám tör a sütési vágy. Most is ez a szokásos folyamat zajlott le, amikor teljesen véletlenül belefutottam ebbe a receptbe. Vaníliás cukor még nem volt, ide vele, gyorsan! Nem vagyok hezitálós típus, azonnal nekiálltam megsütni ezt az ínycsiklandozó péksütit, ami nagyon finomnak bizonyult, és nagyon gyorsan elfogyott. Vaniliás csiga Hozzávalók: Tésztához: - 60 dkg liszt - 6 dkg cukor - 9 dkg vaj, olvasztva - 1 tk só - 3 dkg élesztő - 3 dl  tej Töltelékhez: - 10 dkg vaj olvasztva - 10 dkg cukor - 2 cs vaníliás cukor Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzákeverünk 1 tk cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni. Egy nagy tálba te

Jól néz ki, ugye? Elvileg mosolygó arcocskát szerettem volna kihozni belőle, de sajnos nem jött össze. Pedig igazából egy kis fejemben megjelent képhez kerestem a receptet, melynek lényege az volt, hogy tejberizs tetején egy smile díszeleg. De nem akartam sima tejberizst, gondoltam keresek valami különlegeset. Mivel ismét erőt vett rajtam az anglomániám, ezért Jamie Oliver jöhetett csak szóba (Nigellával sincs semmi bajom, sőt, de nekem most Jamie kellett. Miért?Csak!). Gyors netes keresés, ennek eredményeként meg is találtam a hangulatomnak megfelelő receptet a Rántott hús wokban blogon, úgyhogy nem volt más hátra, mint előre: irány a konyha, elkészít, behabzsol, elégedetten hátradől: ez jó mulatság, női munka volt. Krémes tejberizs Hozzávalók: - 24 dkg rizs - 1 l tej - 3 dl tejszín - 4 cs vaníliás cukor Elkészítés: Nem mondhatnám, hogy túlságosan meg kell erőltetnünk magunkat az elkészítés során. Tehát fogunk egy lábast, beleöntjük a tejet, a tejszínt, a vaníliás cukrot és a rizst.

  A külföldön töltött hosszú hétvége után szembe kellett néznem azzal a súlyos kérdéssel, hogy vajon mit süssek majd reggelire? Nem kicsit volt izomlázam, alvásilag sem értem még utol magam, ezért a kelesztős péksütik gyorsan kiestek a pikszisből. Ezután egy kuglófban kezdtem el gondolkodni, majdnem neki is álltam egy mogyorósnak, de az utolsó pillanatban rájöttem, hogy még ennek az elkészítéséhez sem érzek elég erőt. Receptpakolászás közben a kezembe akadt egy nagyon régen, még az elsők között elkészített piskóta recept , éppen akkor főztem le magamnak a kávét, tehát az a hozzávaló már kéznél volt, kb. 5 perc munkát jelentene a süti összeállítása, a többi már a sütő dolga, és a ráadásul még 4 teljes darab tojásfehérjét is el lehet használni vele! Kérdés eldőlt, tojásfehérjéket kiszedtem a mélyhűtőből (vesztemre, kiderült, hogy sürgősen le kell olvasztani a hűtőt, és egymás után mind a kettővel így jártam..), tettem-vettem, pihiztem, majd, amikor úgy döntöttem, hogy most már készen áll

      A harmadik napon a reggelit még Krakkóban kezdtük, nagyon finom svédasztalos reggelivel: Ezután megkaptuk az ellátmányt a hosszú buszútra: Szendvics, joghurt, alma, narancs, csoki. Lassan, de biztosan elfogyott. Egy hosszú, de korántsem unalmas út következett a festői Tátrán keresztül, gyönyörű tájak tárultak a szemünk elé, miközben feltűnés nélkül elhagytuk Lengyelországot, és megérkeztünk a Szepességbe. Késmárkon egy hosszabb sétát tettünk, ahol megnéztük közelebbről a Thököly-várat: Az idő sürgetett, ezért sajnos csak a busz ablakából fényképezhettem le a lőcsei városházát, ahol egyik kedvenc tévésorozatomat, A fekete város forgatták: Délután érkeztünk meg Kassára, ahol rövid pihenő után már mehettünk is vacsorázni: Egy nagyon finom húsleves volt a nyitány, ami nagyon hasonlít a miénkhez, de az ízesítése sokkal erősebb: Majd megérkezett a nap gasztronómiai fénypontja, a legendás knédli hússal és káposztával, nem tudom leírni, hogy milyen ízes és zamatos volt: A nap zárásaként

      Akarsz Krakkóba és Kassára jönni? Naná, hogy akartam! Még nem jártam ezekben a gyönyörű városokban, ezért nagyon megörültem, amikor atyám meglepett egy hosszú hétvégével. A gyönyörű tájakon kívül természetesen a a gasztronómiára is kíváncsi voltam. Csütörtökön indultunk, hajnalban. Nem kicsit voltak gondjaink a felkeléssel, de azért időben megérkeztünk a  gyülekező helyre, ahol kaptam egy világbajnok kávét, ami erősen javított a lelkiállapotomon. A csapat tagja egy fantasztikus tanár, aki folyamatosan meséli, hogy milyen látnivalók mellett megyünk el a busszal, hihetetlen szórakoztató stílusban kapjuk az információkat. Szlovákián egyelőre csak átutaztunk, de azért Árva váránál megálltunk egy fénykép erejéig: Kora délután érkeztünk meg Zakopánéba, ahol elkezdhettem az ismerkedést a lengyel gasztronómiával, egy nagyon hangulatos étteremben: A welcome drink hamisítatlan lengyel vodka volt: Én nem élek alkohollal, ezért nem kóstoltam meg, de állítólag nagyon finom volt. Előételként e