Szlovákia a tányéron

 

 

 

A harmadik napon a reggelit még Krakkóban kezdtük, nagyon finom svédasztalos reggelivel:

Ezután megkaptuk az ellátmányt a hosszú buszútra:

Szendvics, joghurt, alma, narancs, csoki. Lassan, de biztosan elfogyott.

Egy hosszú, de korántsem unalmas út következett a festői Tátrán keresztül, gyönyörű tájak tárultak a szemünk elé, miközben feltűnés nélkül elhagytuk Lengyelországot, és megérkeztünk a Szepességbe. Késmárkon egy hosszabb sétát tettünk, ahol megnéztük közelebbről a Thököly-várat:

Az idő sürgetett, ezért sajnos csak a busz ablakából fényképezhettem le a lőcsei városházát, ahol egyik kedvenc tévésorozatomat, A fekete város forgatták:

Délután érkeztünk meg Kassára, ahol rövid pihenő után már mehettünk is vacsorázni:
Egy nagyon finom húsleves volt a nyitány, ami nagyon hasonlít a miénkhez, de az ízesítése sokkal erősebb:

Majd megérkezett a nap gasztronómiai fénypontja, a legendás knédli hússal és káposztával, nem tudom leírni, hogy milyen ízes és zamatos volt:

A nap zárásaként egy vegyes gyümölccsel és krémmel töltött, mennyeien omlós piskótarolád került az asztalra:

Mivel iszonyatos izomlázam volt a tegnapi erőltetett menet miatt, ezért az esti séta elmaradt, helyette blogolás és netezés következett, majd az utolsó napi kalandokra várva szépen elaludtam.

Mielőtt elindultunk felfedezni Kassa szépségeit, még túl kellett esnünk egy finom svédasztalos reggelin:

 

 

 

Kellett az energia, mert egy szép hosszú gyaloglás várt ránk Kassán, ahol a két legszebb épület a dóm és a színház volt:

 

Sajnos nagyon csúnyán elkezdett esni az eső, ezért már csak egy kis szabadprogramra maradt energia, ami természetesen az én esetemben csakis a Márai múzeum lehetett:

Nagyon szép kis múzeum, imádtam minden itt töltött percet, nehezen tudtam csak elindulni a szállodába, ahol egy kis pihenés után már csak a búcsúebéd várt ránk.
Ízletes zöldséglevessel nyitottunk, amely olyan finom volt, hogy dupláztam belőle:

Ezután egy sajtos tészta következett, némi husival (ez volt a legkevésbé érdekes fogás, amit elénk tálaltak a négy napos út során):

A desszert mennyei volt: ananászdarabok kókuszhabbal:

 Egy utolsó kávé érkezett zárásként:

Véget értek a kalandok, indultunk haza. Szomorú szívvel indultam el, de ahogy közeledtünk hazafelé, egyre inkább örültem, hogy újra láthatom a kutyust (hatalmas balhét rendezett, alig lehetett kiengesztelni..), és végre a saját ágyamban aludhatok.

Szép volt ez a néhány nap, időnként igenis ki kell lépni a taposómalomból, és új élményeket kell szerezni, hogy újult erővel lássunk neki a feladatoknak!