GasztroBaráth2

Gasztroforradalomtól hangos minden, pár év alatt hihetetlen változások mentek végbe ezen a területen, minden szinten. Szórják ránk a Michelin-csillagokat, de nemcsak a haute cuisine pörög teljes gőzzel, a minőségi éttermek, a streed food, a cukrászdák és megannyi alfaja a műfajnak fejlődik viharsebesen a szemünk előtt. A lelkesedés átragadt ránk, hétköznapi halandókra is, bújjunk az online médiát, blogot írunk, minden lehetséges alkalommal elkápráztatjuk a családot legújabb remekművünkkel. Ennek eredményeként igényesebbek lettünk,  odafigyelünk a minőségi alapanyogokra, bátran kísérletezünk, igyekszünk minél egészségesebb finomságokkal traktálni hozzátartozóinkat, családtagjainkat és természetesen saját magunkat.  A karácsonyi szünetben és hétvégén konyhatündérkedhetünk kedvünkre, azonban bármilyen hihetetlen, nemsokára ismét jönnek a szürke hétköznapok, meg kell oldanunk az ebédet. Budapesten ez nem gond, de mihez kezdjen egy Tatabányán, vagyis vidéken (ezen a jelzőn mindig fel tudok

Nem, nem feledkeztem el a blogról, csak jelen pillanatban hangyányit fontosabb az újonnan kiderült klór és egyéb érzékenység kezelése (isteni, le kell cserélni mindent a testápolótól a mosóporig). Ez nem betegség, hanem egy állapot, amivel meg kell tanulni együtt élni, ami nem megy egyik napról a másikra. Vagyis nem mostanában fogom megdönteni a gasztroblogra feltöltött receptek rekordját, de azért időnként rám tör a kísérletezési kedv. Természetesen egyelőre semmi extra, csak egy csokikrém, ami gyorsan megvan, ennek örömére viszont finom. ( Recept innen). Kávés csokikrém Hozzávalók: 20 dkg étcsoki 2  ek kávé 4 db tojás 3 ek porcukor 6 dl habtejszín 2 cs vaníliás cukor 1 csipet só Elkészítés: A csokit a kávéval vízgőz fölött megolvasztjuk, félretesszük hűlni.  A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot  verünk. A sárgájához adunk 1 ek porcukrot, valamint 1 vaníliás cukrot, és habosra keverjük. Hozzáadjuk a langyosra hűtött csokit, majd óvatosan hozzáforgatj

Nagyon szexi, ha egy pasi tud főzni. Már legalábbis szerintem. Ennél már csak az szexibb, ha írni is tud ezen szenvedélyéről, felszabadultan, nem görcsösen, úgy, hogy azonnal összeszalad a nyál a szánkban, és már indulunk is a konyhába, mert kell nekünk most és azonnal! Szatmári Ferenc pontosan ilyen pasi, nagyon kreatív a konyhában, és eszméletlen jó blogot ír Főzelékes Feri címmel, melynek témája nem meglepő módon a főzelék. Ügyes a fiú, nagyon jól kihasznált egy piaci rést, mindannyiunk örömére, hiszen neki köszönhetően újra megszerettük a műfajt, mert ráébredtünk, mennyi lehetőség rejlik benne, és mennyivel többet tud nyújtani, mint az egykor a menzán megutált egyenkaja (bár én ebből a szempontból kivétel vagyok, kiváló szakácsnénik szerették meg velem egy életre pl. a finomfözeléket a tatabányai Dózsa György Általános Iskolában). Tavaly érkezett az első szakácskönyv a témában , amelyből rengeteg receptet kipróbáltam, és mivel egyikben sem csalódtam, nagyon kíváncsian vártam a máso