GasztroBaráth2

Hosszú idő után végre egy recept a blogon! Hű, nagyon hiányzott már az alkotás öröme, mégiscsak más a saját készítésű finomság aromája és zamata, mert benne van a szívünk és lelkünk is. Szép őszi időnk van, és nekem ez az időszak egyet jelent a gesztenye mély, otthonos ízével, egy igazi kuckózós alapanyag, már csak egy jó könyv,  tea/kávé+kutya hiányzik ahhoz, hogy éreztessük magunkkal, az élet szép. Mivel elég hosszú volt a kihagyás, csak valami egyszerűt nasiságban gondolkodtam, és mivel velem együtt az egész család tiramisu-függő, nem volt kérdés, hogy most is ez fog készülni, mégpedig gesztenyével. Viharsebesen kerestem egy alapreceptet a nosaltyn, amelyet meg is találtam itt , hogy aztán a saját ízlésemhez igazítsam. Sógorom hatékony segítségével készült el ez a finomság, amelynek ugyanolyan íze van, mint a gesztenyepürének, és annyira jó illattal rendelkezik, hogy nem voltam képes megdizájnolni a képeket, csak néhány gyors kattintásra volt erőm, és már álltam is neki a kötelező m

Végre újra itt! Hosszú volt a kihagyás, de a filmblog (ami egyben könyvesblog is lett időközben) miatt egyszerűen nem volt időm foglalkozni a gasztrobloggal. Sajnos még mindig nem recepttel jövök (időt kell még találnom magamnak a sütés-főzéshez, csak azt tudom megígérni, főleg saját magamnak, hogy záros határidőn belül meg fogom oldani, mert nagyon hiányzik az alkotás öröme), egyelőre addig jutottam el, hogy végiglapozzak végre egy már hónapokkal ezelőtt beszerzett szakácskönyvet. Idén nagyon sok ok miatt kimaradt az utazás, de jövőre be fogom pótolni a lemaradást, már írom a listát, amelyen előkelő helyen szerepel Poroszló. Hogy mi van ott, ami engem érdekel (természetesen a tájon, kultúrán, embereken, stb. kívül) gasztronómiai szempontból? Hát a rétes! A Poroszlói Rétesház, amelyben olyan finomságok készülnek, hogy az csoda! Rengeteg áradozó cikket olvastam már erről a helyről, ezért amikor megtudtam, hogy elkészült a könyv a legjobb receptekből, gondolkodás nélkül a magamévá tettem