Gesztenye tiramisu

Hosszú idő után végre egy recept a blogon! Hű, nagyon hiányzott már az alkotás öröme, mégiscsak más a saját készítésű finomság aromája és zamata, mert benne van a szívünk és lelkünk is. Szép őszi időnk van, és nekem ez az időszak egyet jelent a gesztenye mély, otthonos ízével, egy igazi kuckózós alapanyag, már csak egy jó könyv,  tea/kávé+kutya hiányzik ahhoz, hogy éreztessük magunkkal, az élet szép. Mivel elég hosszú volt a kihagyás, csak valami egyszerűt nasiságban gondolkodtam, és mivel velem együtt az egész család tiramisu-függő, nem volt kérdés, hogy most is ez fog készülni, mégpedig gesztenyével. Viharsebesen kerestem egy alapreceptet a nosaltyn, amelyet meg is találtam itt, hogy aztán a saját ízlésemhez igazítsam. Sógorom hatékony segítségével készült el ez a finomság, amelynek ugyanolyan íze van, mint a gesztenyepürének, és annyira jó illattal rendelkezik, hogy nem voltam képes megdizájnolni a képeket, csak néhány gyors kattintásra volt erőm, és már álltam is neki a kötelező minőségellenőrzésnek. Édesen finom desszert, amely ezúttal direkt nem egészséges változatban készült, mert időnként kell egy kis bűnös élvezet!

Gesztenye tiramisu

Hozzávalók:

• 2 dl kávé


• fél kupica rum


• 10 dkg (nyírfa)cukor


• 4 dl habtejszín (egészséges változatban kókusztejszín és dupla adag nyírfacukor)


• 50 dkg mascarpone


• 50 dkg gesztenyemassza


• 2 csomag babapiskóta


• cukrozatlan kakaópor (nem kell sajnálni, azért van, hogy fogyjon!)

Elkészítés:

Lefőzzük a kávét, hagyjuk kihűlni (hogy ne égesse meg a kis kezünket, amikor forgatjuk benne a helyes kis babapiskótákat).A tejszínből kemény habot verünk (ez csak akkor fog sikerülni, ha előtte legalább egy éjszakára betettük a hűtőbe, minél hidegebb, annál jobb!).

Kerítünk egy jó nagy tálat, beletesszük a felengedett gesztenyemasszákat (ha elfelejtettük kivenni a hűtőből, ne parázzunk, toljuk be szépen a mikróba, és szépen lassan melegítsük fel), nekiesünk a krumplinyomóval, és széttrancsírozzuk őkelméket (az ilyen pillanatok miatt szokták mondani, hogy a konyhai sürgölődés erősen stresszoldó hatású, csak oda kell képzelni valakit, akit utálunk, és mindjárt jobban fogjuk érezni magunkat). Ezután hozzáadjuk a (nyírfa) cukrot és a mascarponét, jól összekeverjük. Majd óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínhabot (először csak egy keveset adunk a krémhez, ezzel fellazítjuk, majd több részletben keverjük hozzá kíméletesen, hogy ne törjük össze a habot).

És ennyi volt a komoly meló, már csak össze kell állítani a finomságot. Egy kis tálba öntjük a kávét, hozzáadjuk a rumot (ez csak az íze miatt kell, amely remekül harmonizál a gesztenyével). Fogunk egy szép tálat, az alját gondosan kirakjuk a kávéban megforgatott babapiskótákkal, megszórjuk kevés kakaóporral, majd mehet rá a krém fele, újabb sor kávés babapiskóta, kevés kakaópor, a krém másik fele. Már csak annyi a dolgunk, hogy a tetejét jól megszórjuk kakaóval (másnap reggel még jobb, mert frissebb marad, de én sohasem bírom ki addig, muszáj azonnal egyben látnom a finomságot), egy éjszakára mehet a hűtőbe. Másnap szeleteljük, és egyetlen másodpercig sem gondolunk a bevitt kalóriákra, csak esszük és esszük...

Jó étvágyat!