GasztroBaráth2

Szép az idő, ugye? Élvezzük a nyárutó ajándékait: kellemes meleg idő, jókat lehet sétálni a kutyussal (mi a meleg miatt sokáig nem voltunk, volt mit bepótolni), vagy jókat lehet beszélgetni a barátokkal. Jólesne némi harapnivaló a baráti csevejhez, valami könnyű és finom? Próbáljátok ki ezt: Házi diós kalács Hozzávalók: A tésztához: - 40 dkg finomliszt - egy csomag sütőpor - 1 csipet só - 22 dkg puha vaj (vajat hűtőből kivesz, kis tálkába tesz, mikróban néhány másodpercet melegít) - 22 dkg cukor - 1 tk vaníliakivonat (vagy egy 1 vaníliarúd kikapart belseje) - 4 tojás - 17,5 dkg tejföl A töltelékhez - 10 dkg dió, durvára vágva - 6 tk barna cukor - 1 tk őrölt fahéj - 1 tk cukrozatlan kakaó A fűszeres morzsához - 8 dkg finomliszt - 5 dkg dió, durvára vágva - 4 tk barna cukor - 1 nagy csipet sütőpor - 1/2 teáskanál őrölt fahéj - 1 késhegynyi só - 5 dkg hideg vaj, apróra kockázva Elkészítés A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, sütőpapírral kibélelünk egy püspökkenyérformát. Először

Sokat nem kellett agyalnom azon, hogy mi legyen a mai bejegyzés témája: éppen jeges kávét kanalazgatok (és közben persze gépelgetek). Még van pár napunk a nyárból, az idő is szép, mi kell még? Nos, nekem egy jeges kávé. Az idén nyáron már többször, több helyen kóstoltam jeges kávét, de valahogy egyik sem volt az igazi. Mivel lassan vége a nyárnak, ezért ideje volt kipróbálni egy jó kis receptet. Nekem nagyon ízlett, édesen krémes, kávésan ízes. Azért a tejszínhab és a csokireszelék is sokat dobott a feelingen.. A recept a Csokoládés finomságok aranykönyve c. könyvből származik, nemrég, pakolás közben fedeztem fel a kicsikét a könyvespolcomon, és biztosíthatok mindenkit, hogy sok recept ki lesz próbálva belőle, mert isteni csokiságok találhatók benne (ha valaki esetleg még nem tudná, nálunk az egész család csokoholizmusban szenved, ergo nálunk a csokis édesség olyan, mint a falat kenyér). Na de kezd nagyon olvadozgatni a jeges kávém, ezért nem is szaporítom tovább a szavakat, íme a rece

Ilyen melegben az elsődleges nasi a fagyi. Az én kedvenc ízkombinációm a narancs-csoki, ezért ezeket az ízeket muszáj volt kipróbálnom fagyi formájában is. Nagyon finom, de nagyon tömény, kizárólag sok tejszínhabbal fogyasztható! (nem most fogok lefogyni, de hát nem vagyok önsanyargató típus..) Narancsos étcsoki fagyi Hozzávalók: - 5 dl tej - 4 tojássárgája - 4 ek cukor (én nyírfacukrot használtam az illúzió miatt) - 20 dkg narancsos étcsoki Elkészítés A tejet elkezdjük melegíteni (ne forrjon!).  A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejhez, és addig kevergetjük, amíg sűrűsödni nem kezd. Beletesszük az apró darabokra tördelt csokit. És már készen is vagyunk, egy dobozba borítjuk a krémet. Mélyhűtőbe tesszük, és kb. fél óránként átkeverjük 3-4 alkalommal. Ennyi. Egyszerű és nagyszerű! A receptet a nosalty.hu-n találtam. Jó étvágyat!

Már ránézni is üdítő, ugye? Trópusi melegben senyvedő lelkünk enyhre vágy, és ez bizony nem renyhe tárgy. Ilyen hőségben nincs értelme bekapcsolni a sütőt, de azért valamit mégis kellene nasizni, ugye? Csillapítsuk enyhünk vágyát, készítsük el a citromtorták álmát! Nekem ez a kedvenc citromos tortám, remélem, nektek is segít átvészelni a forróságot! Citromos torta fehércsokimázzal Hozzávalók - 25 dkg hobbit keksz (vagy bármilyen zabos keksz) - 12,5 dkg vaj A lemon curd-höz: - 2 citrom - 15 dkg cukor - 5,6 dkg vaj - 3 tojás A krémhez - 30 dkg tejszínes krémsajt - 2 dl hideg tejszín A mázhoz: - 10 dkg fehér csoki - 4 evőkanál tejszín - 5 dkg vaj Elkészítés Először elkészítjük az irtó bonyolult tésztát. A kekszet összetörjük (én mozsárban szoktam, de lehet darálóban, sodrófával, kinek mi jön be), és összekeverjük a felolvasztott vajjal. Kivajazunk egy 26 cm-es tortaformát, majd belenyomkodjuk kis kezünkkel (kanállal, vagy ami a kezünkbe kerül, ez teljesen opcionális) a tésztát a tortaform

Egyszer volt, hol nem volt.. Ti szeretitek a meséket? Én nagyon! Ahogy "öregszem" (a legszebb éveimben vagyok, az élet még csak most kezdődik!), egyre jobban! A kedvencem: A mostanában gyerekeknek szóló rajzfilmeknek nevezett förmedvényeket nem vagyok hajlandó megnézni, nincs bennük semmi szépség, nevelő célzat pedig pláne. De a Disney-féle mesevilág is elvarázsol: Éppen ezért kíváncsian ültem le a tévé elé vasárnap este, hogy megnézzem az Egyszer volt, hol nem volt című sorozatot. Meglepően jó! Először belecsöppenünk a klasszikus Hófehérke mesébe: királyfi fehér lovon, csók, esküvő stb. Aztán egy csúnya átok után átmenet nélkül a mában találjuk magunkat, egy fiatal óvadékügynöknő életébe csöppenünk meglehetősen viharos körülmények között, majd a két világ egyre jobban összegubancolódik. Nekem tetszik, nézni fogom (ja, és a herceg sem kutya..)! Nemcsak a sorozat volt mesés, hanem például az augusztus 20-i kenyerünk is: Nem, ezt sajnos nem én sütöttem, hanem a sógorom, aki egy

A héten lett volna 100 éves Julia Child. Az ő tiszteletére sütöttem ezt a tortát. Julia Childról egészen a tavalyi évig nem tudtam semmit. Aztán kedvenc húgom hatására megnéztem a Julie és Julia c. filmet (azóta elolvastam a könyvet is, de szerintem a film sokkal jobb), és hát bizony azonnal kialakult a Julia Child függőség. Annak, aki nem látta a filmet, egy kis ízelítő: Tavasszal megvettem a róla szóló könyvet is: Lenyűgöző, hogy ez kedves hölgy mennyire elkötelezett a francia konyhaművészet iránt (részemről Franciaország nagy szerelem, még a nyelvet is megtanultam), és a könyvből a lenyűgöző egyéniségéből is sok mindent megismerhetünk. De ki is volt Julia Child? Az a hölgy, aki megtanította Amerikát franciául főzni és sütni. Neki köszönhető, hogy a műanyag ételek kora lejárt, az ő hatására kezdtek újra főzni az amerikai nők. Diplomata férje oldalán éveket töltött Franciaországban, és mindent megtanult a francia konyhaművészetről, majd több könyvet is írt a témáról (remélem, minél el

Tegnap úgy terveztem, hogy elkészül az aktuális SAD-ra tervezett nasi, vagyis életemben először milles feuilles-t fogok készíteni. Ami egyébként nem olyan bonyolult: leveles tésztát kisüt, kisebb kockákra vág gyümölcsdarabok mellé habzsákból kis tejszínhabot nyom, majd újabb tésztakockát tetejére rátesz, fordított sorrendben ismét gyümi és tejszínhab. Szóval ez volt a terv, a hozzávalók: leveles tészta, nektarin, tejszínhab beszerzésre kerültek. De. A macaronozás során annyit használtuk a habzsákot, hogy tegnap reggel úgy keltem fel, hogy látni sem akarom. Vagyis milles feuilles kilőve. Jól van, de akkor mit kezdjek a nektarinnal és a tejszínhabbal (a leveles tésztáról nem is beszélve)? Némi tanácstalanság után eszembe jutott a gyümölcsrizs ötlete, mint olyan. Eddig ugyanis még nem próbálkoztam ilyesmivel (tudjátok, nálunk tejberizs kizárólag csokival képzelhető el!). Majd eszembe jutott, hogy nemrégen láttam egy nagyon jó kis nektarinos-tejberizses receptet ITT . Nem tétováztam sokat,

Azt gondoltátok, hogy miután kimacaronoztam magam, szépen felszálltam a vonatra és hazamentem? Dehogyis! Ha már felmentem Pestre, akkor már megnézem a környéken lévő cukit is! Már sokat hallottam a Lila Körtéről, mivel a közelben voltam, gondoltam, megnézem. Szép időben jót sétáltam a Ferenciek terén (természetesen ez sem jutott eszembe annak idején, amikor suliba jártam, de hát, mindennek megvannak a maga ideje, nem?), és amikor elbizonytalanodtam, hogy a sok üzlet közül melyik lehet a fagyizó, a rengeteg agyammal rájöttem, hogy valami lilát kellene keresni. Meg is találtam: Nagyon üde színfolt a téren, hívogató, barátságos külleme van. Amikor megláttam az asztalon a nagyon aranyos étlapot, azonnal leültem: Mivel már teljesen beteltem a macaronokkal, ezért csak egy desszertre pályáztam, de legmélyebb csalódásomra az amúgy nagyon kedves pincér közölte, hogy már csak a pultban lévő sütik közül lehet választani (Pesten ez így megy, hogy du 3 körül már nincs desszert? nálunk ilyen nincs!)

Szép nagy adag macaron, ugye? Igen, már megint Chefparade kurzuson voltam, ezúttal macaron-hegyeket gyártottunk (az előző csokitobzódásról ITT olvashattok). Ismét vasparipán száguldottam úticélom felé, és mivel már ismertem az utat, ezért volt idő kicsit körülnézni a környéken: Szép, ugye? Éveket töltöttem korábban suliban Pesten, de soha nem volt időm igazán körülnézni a városban, lassan ennek is eljön az ideje. Nos, némi andalgás után örömmel üdvözöltem újra a már ismert cégtáblát: Kicsit szokás szerint várni kellett (igen, természetesen könyvet olvastam a várakozás néhány perce alatt, most éppen a jégkorszakban kalandozom - Auel: A barlangi medve népe van műsoron-): Ismét feltárultak a kapuk, és ismét a már megszokott barátságos hangulat fogadott: A szokásos kedves mosollyal: Az adminisztrációs ügyek elintézése után egy világbajnok kapucsinóval indítottam: A szokásos sós rágcsa sem maradhatott el (nagyon jól tud jönni bizonyos mennyiségű édesség után): A kiinduló helyzet (már ebből