GasztroBaráth2

Az egészség az első természetesen, de azért nem lenne rossz, ha továbbra is jókat lehetne enni, ha már áttérünk egy másfajta étrendre, nem? A vega konyha ellen általában az a legnagyobb kifogás, hogy dögunalmas. Van egy lány, aki ezt nem így gondolja, és mivel a gasztroblogjának nagyon sok követője van, természetesen szakácskönyvben is megjelentette a legjobb receptjeit. Ella Woodward egy betegség miatt volt kénytelen életmódot váltani, ő azonban úgy döntött, hogy nem mártírkodik, inkább megpróbálja jól érezni magát a bőrében, és minél változatosabb és ízesebb módon készíti el az ételeket, amelyeknek köszönhetően kicsattanóan egészséges, és már nem is kell szednie azokat a gyógyszereket, amelyekkel az orvosok stabilizálták anno az állapotát. Egészségügyi okokból folytat glutánmentes vegetáriunius életmódot az írónő, aki nemcsak megtanult együttélni ezzel az állapottal, hanem élvezettel kísérletezi ki a finomabbnál finomabb ételeket, sőt desszerteket is. Nem kell lemondania semmiről, és

Nem könnyű a szakácskönyvek tengerében rálelni a minőségi darabokra, de ha Csigó Zita felelős a képekért, ott nagy baj nem lehet. Egyrészt gyönyörű fotókat készít, másrészt ad arra, hogy mihez adja a nevét, úgyhogy nagyot biztosan nem tévedünk, ha az őt is megtaláljuk az alkotók között. Ezúttal is ennek alapján választottam, és ismét nem csalódtam, egy újabb remek szakácskönyvvel gyarapodott a gyűjteményem. Hála a jó égnek nem vagyok laktózérzékeny, vagyis nem egészségi okok miatt lettem elsősorban kíváncsi erre a könyvre, hanem azért, mert egy betegség miatt kénytelen voltam rájönni arra, mennyire fontos, hogy minél tudatosabban táplálkozzam, ha sokáig meg akarom őrizni testi és lelki egészségemet. Ebből a szempontból nézve tökéletes választás volt ez a könyv, amelyben sorjáznak az egyszerűen elkészíthető, mégis különleges receptek. A szerkesztési elv az volt, hogy az előételek, a levesek, a főételek, a desszertek, végül az italok és snack-ek kerültek egy csoportba, egytől egyig minde

Idén eléggé hidegen hagyott az eperszezon, melynek legfőbb oka ez a mocsok idő, amely elvette a kedvemet a kísérletezéstől. Pénteken azonban végre volt már egy kis napfény, ezért azonnal megjött a kedvem egy kis nasigyártáshoz. A Spar-ban szép epreket kaptam, a hűtőben pedig már elég régen árválkodott egy nagy doboz tejszínhab, ezért nem volt nehéz meghozni azt a döntést, hogy tejszínhabos eperdesszertet alkossak. Mivel még mindig nem bírom a tűzhely melegét és igazából nem volt kedvem órákat tölteni a desszert megálmodásával, ezért valami egyszerű, de nagyszerű finomság jöhetettt csak szóba. Szerencsére eszembe jutott, hogy Vöröskaktusznál láttam egy nagyon jó kis receptet, viharsebesen előkerítettem, és ma reggel mindennel együtt 5 perc alatt össze is dobtam ezt az apró epres csodát. Egy falat tavasz! Hozzávalók: 2 dl habtejszín 40 dkg eper (+10 dkg a díszítéshez, de ez opcionális) 1 tk vaníliakivonat 2 ek porcukor (ízlés szerint, én édesen szeretem) Elkészítés: Tényleg csak pár per

Kérsz limonádét? Milyen limonádét? Amit én készítettem! Naná, hogy kérek! Ennek a minipárbeszédnek az a különlegessége, hogy nekem lett feltéve a kezdő kérdés (pedig ugye a logikus a fordítottja lett volna). Nem kicsit döbbentem le, ugyanis apukám 61 éves koráig, még pontosabban tegnap estig nem készített limonádét (pedig állítólag amikor kicsi voltam, akkor igen, csak arra már nem emlékszem, sajnos). Kíváncsian lényegültem át kóstolóvá, és büszkén állíthatom, hogy nagyon finom lett a végeredmény. A hirtelen felindulásból született atyai ötlet onnan eredt, hogy egy hévizi wellness-be ágyazott szakmai konferencián nagyon finom limonádét ivott, és kitalálta, hogy márpedig neki ilyen kell, és ő fogja összedobni ezt a finomságot. A gondolatot tett követte, fejből született a recept, amelyet ezúton közre is adnék: Hozzávalók: 5 dl víz két borításnyi citromlé (laza csuklóval elővezetve) 1 karika citrom 2 ek cukor (atyám nem diétázik, tehát "rendes", vagyis nem nyírfa) Elkészítés: A