Egy szelet cappuccinót?

Szerdán, a Chefparade-nál nagyon finom cappuccinót ittam, és hazafelé a vonaton eldöntöttem, hogy hétvégén hasonló ízvilágú sütit akarok enni, de nem tiramisut (hiányzott a sütőm, használni akartam végre a trópusi hőség miatt kényszerleállás után).

Már több kávés sütit sütöttem "hosszú" konyhai életpályám során, de most valami különlegesre vágytam. Mi a teendő ilyenkor? Receptet kell keresni. Irgalmatlan mennyiségű szakácskönyv (gyűjtöm őket rendesen..), és újság (előfizetője vagyok a Stahl magazinnak, a Nők Lapja Konyhának, a Vidék ízének és a BBC GoodFoodnak) áll rendelkezésre, ha receptet akarok keresni (és akkor az internetes lehetőségekről még nem is szóltam). Én alapvetően "beleszeretős" alapon szoktam receptet választani, de most nem ez történt. Már áprilisban kinéztem magamnak a GoodFoodban egy cappuccinotorta receptet, de mindig halasztottam a megsütését. Most ez a perc is elkövetkezett.

A sütési folyamat természetesen nem volt sima, pedig a recept nem túl bonyolult. Én ugyanis fordítva működöm: a bonyolult recepteket simán, gond nélkül abszolválom, a pofonegyszerűek tekintetében viszont mindig problémáim vannak. Például a rántott húst mindig elégetem, de egy többórás elkészítést igénylő húsos ételt simán megcsinálok. Hát, ez vagyok én. Ezért egyszerű recept esetén mindig garantált a konyhai kalamajka. Ami most sem maradt el.

Az egész úgy kezdődött, hogy elfelejtettem kávét főzni. Amikor odajutottam a piskóta összeállításában, hogy akkor most bele kellene önteni a tésztába a hideg kávét, akkor vettem észre, hogy hát bizony nemhogy hideg, de semmilyen kávé nem leledzik kis konyhámban. Mindent félbehagy, és gyorsan feltesz főni egy kávét. Amíg fő, azon gondolkodik, hogyan fogja gyorsan kihűteni (már minden be volt keverve, nem várhattam meg, míg a maga természetes folyamatában végbemegy a hidegülés). Komoly fejtörés után a következő mentőötlet támadt: műanyag mérőbe a szükséges mennyiségű kávét kiönt, kis edénybe hideg vizet tesz, és beleállít. És működött! Aki a kis örömöt nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Azt gondoltam, hogy ezzel a szokásos rumli ezzel letudva, de nem: a piskótával is meggyűlt a bajom. Amikor kisült a piskóta, meg kellett volna várni, amíg teljesen kihűl, hogy szépen el lehessen vágni. Elméletben ezt nagyon jól tudom, de gyakorlatban sajnos nagyon türelmetlen vagyok, ezért naná, hogy langyosan belevágtam a piskótalapba, melynek eredményeként elég szépen szétesett a cucc. Atyám persze pont akkor esett be a konyhába (mikor máskor?), és érdeklődött, hogy ez úgy mégis micsoda, mert morzsának sok, piskótának kevés. Nos, nem estem kétségbe, hanem abból indultam ki, hogy ez végülis egy tiramisu, vagyis nem dől össze a világ, ha enyhén morzsás állagú piskótalapot használok, elvileg egy éjszaka alatt össze kellene állnia. Vagyis a legnagyobb lelki nyugalommal összeállítottam a tortát: a jobb állapotban maradt tortalapot tettem alulra, erre jött a krém, majd a felső tortalapot mozaikszerűen összeállítottam a szétesett piskótadarabokról, arra ment a krém másik fele és a tetejére a kakaó. És láss csodát, reggelre összeállt! Egyben maradt a torta, nem esett szét, bár nem lett szabályos, de éppen a szabálytalanság a szexepilje. 

Tanulság: nem azon kell keseregni, hogy mi nincs, hanem abból kell kihozni a legtöbbet, ami van! 

Cappucciontorta

Hozzávalók:

- 25 dkg puha vaj (hűtőből kiszed, mikróba kis időre betesz, ennyi)

- 25 dkg barna cukor (kell az illúzió, hogy egészséges a süti..)

- 30 dkg liszt

- fél csomag sütőpor

- 4 felvert tojás

- 5 dkg durvára vágott dió (eredetileg pirított, apróra vágott dió kell hozzá, de nekem volt hozzá kedvem..)

- 2 dl hideg (!) feketekávé

A krémhez:

- 1 nagy vagy két kisebb tojás

- 50 dkg mascarpone

- 2 ek barna cukor 

- egy kupica amaretto (vagy egyéb, ízlés szerinti likőr)

- a díszítéshez kakaópor

Elkészítés

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Kenjünk ki vajjal egy 26 cm-es tortaformát, az aljába tegyünk sütőpapírt. 

Robotgép segítségével (lehet kézzel is, én nem voltam ennyire mazochista hangulatban) verjük habosra a vajat a barna cukorral. Adjuk hozzá a sütőporos lisztet és a tojást, majd keverjük, amíg homogén masszát nem kapunk. Tegyük bele a diót és a kávé felét. A tésztát tegyük a tortaformába és süssük aranybarnára 25-30 perc alatt.

Megvárjuk, amíg kihűl a piskóta(!), majd kettőbe vágjuk és mindkét lapot meglocsoljuk cukros kávéval (a maradék kávéba néhány evőkanál cukrot teszünk), és kicsit állni hagyjuk. Addig elkészítjük a krémet: a tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a mascarponét, és a likőrt. A tojásfehérjéből habot verünk, és óvatosan a krémhez keverjük.

Összeállítjuk a tortát: az alsó tortalapra kenjük a krém felét, rá a másik tortalap, annak tetejére a krém másik felét, melyet kakaóporral szórunk meg. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Jó étvágyat!