Cupcake, te csodás!

Ők az én kis büszkeségeim. Szépek, ugye?

A Tortadíszítés kurzus Kopenkával olyan jól sikerült, hogy biztos voltam benne, hogy a cupcake kurzusra is el fogok menni. Végre sikerült, és a végeredmény a fenti fotón látható. És még jobban éreztem magam, mint az előző kurzuson.

Először is lássuk, mi a különbség a muffin és a cupcake között. Igazából nem sok, csak annyi, hogy a muffin tésztájába krémet töltünk, és a tetejét kidíszítjük. Nos, engem elsősorban a díszítés érdekelt..

A menetrend a megszokott: Zsuzsika reggel felül a vonatra, leszáll a Keletiben, és a már megszokott módon benavigálja magát a Sas utcai kis ékszerdobozba. Ahol a megszokott kellemes környezet várja:

Kíváncsian néztem a kiinduló állapotot:

 Ez volt a kitűzött cél:

Némi ismerkedés és a szokásos világbajnok capuccino után nekiálltunk muffint sütni. Én annyira figyeltem Kopenka magyarázatára, hogy sikeresen elmértem a szódabikarbónát, vagyis ehetetlen lett a tészta,  de szerencsére voltak előre elkészített muffinok, ezért ez a kis malőr otthon nem tűnt fel senkinek (most jól lebuktam, de hát ez van).

Amíg a muffinok sültek, Kopenka elkészítette a nem éppen diabetikus krémet:

Mire a krém elkészült, a muffinok is megsültek:

Hát, így néz ki egy elszódabikarbónázott muffin. Szolgáljon okulásként mindenkinek (de főleg nekem)!
Nos, most kezdődött az izgi rész: karalábévájóval (teljesen belezúgtam a kis készségbe, be kell szereznem egy ilyet!) kivájtuk a muffinok közepét, és megtöltöttük krémmel:

És akkor átmentünk gyerekbe: kinyújtottuk a fondantot:

Bevontuk vele a muffinok tetejét, majd minden rendelkezésre álló eszközzel és hozzávalóval kiéltük a kreativitásunkat és nekiállunk díszíteni:

Úgy belemelegedtem, hogy észrevétlenül telt el a rendelkezésre álló idő.
Elérkezett az utolsó simítások ideje, elkészültek az utolsó fotók:

Végül szépen be lettek csomagolva a kis cupcake-ek:

A csomagolásnak köszönhetően a cupcake-hadsereg épségben megérkezett Tatabányára, és rekordgyorsan elfogyott..

Nagyon jól éreztem magam a kurzuson, köszönöm Kopenka!