Az első levesem!




Gondolom feltűnt már, hogy a blogon nincs levesrecept. Az ok egyszerű: nem szeretem a levest, mint olyat. Évente egyszer, karácsonykor jöhet a húsleves, amennyi belefér, de ennyi. Na jó, néha nyáron egy kis gyümilevest bekanalazok, de ez a max.


De. Számomra is meglepő módon a múlt héten minden előjel nélkül kitört rajtam a gulyásleves főzési láz. Beleette magát  pici agyamba a gondolat, hogy nekem gulyáslevest kell főznöm a hétvégén. Miért pont gulyáslevest? Halvány lila gőzöm sincs. Időnként még én is jól meg tudom lepni saját magam (éljen a skizofrénia-kenyéren, és vízen!). Úgyhogy teljesen ledöbbent atyámmal közöltem, hogy mi bizony szombaton levest főzünk, kész, passz! 


Na most, a projekt elég kalandosra sikerült, de sikerült! Ízetlen lett egy kicsit, de nagyon büszke vagyok rá, mert az enyém, és a család némi feljavítás (só, tejföl, ilyesmik) után eltüntette a levest. Folyt. köv!


Sok receptet végignéztem, végül Barbi receptje volt a legszimpatikusabb, ezért ennek alapján vágtam bele a projektbe.





Gulyásleves



Hozzávalók:
- 1 kg disznócomb
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 paprika
- 1 paradicsom
- 4 szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 6-8 nagyobb krumpli
- 2 ek gulyáskrém
- pirospaprika
- só
Elkészítés

Mivel még életemben nem készítettem levest, ezért nem tudtam, hogy mekkora adag lesz a fenti mennyiségből, ezért lazán elővettem egy nagyobb lábost. Most már tudom, hogy az bizony kevés! Tehát mindenki tanuljon Zsuzsika amatőrségéből, és kerítsen egy nagy fazekat!


Előkészítés következik: a hagymát apróra vágjuk, a húst  és a paradicsomot felkockázzuk, a paprikát felszeleteljük. Kevés zsíron (részemről mangalica) üvegesre pároljuk a hagymát, beletesszük a húst, fehéredésig sütjük, majd beletesszük a paprikát és a paradicsomot. Vizet öntünk hozzá, és békésen hagyjuk fődögélni. Közben feldaraboljuk a sárga- és fehérrépát.


Kb. negyedóra múlva  hozzáadjuk a répákat, és kb. 3 dl vizet, majd lefedve tovább pároljuk. Közben, hogy ne unatkozzunk,  felkockázzuk a krumplit. Ha már majdnem teljesen puha a hús, akkor mehet bele a krumpli, felöntjük vízzel, ízesítjük gulyáskrémmel és sóval. Én itt jöttem rá, hogy bizony elmértem az edényt, ebben a meglátásomban atyám is megerősített, ezért közös erővel átborítottuk a levest a legnagyobb fazékba, amit a házban találtunk:




Már csak a csipetkét kell beletenni, és lassan kész a nagy mű.


Na most a csipetke elvileg végtelenül egyszerű: 3 tojást és annyi lisztet, amennyit a tojások felvesznek egy galuskaszerű tésztát gyúrunk, és belecsipkedjük a tésztát a levesbe. Na most, Zsuzsikánál hamar elfogyott a türelem, és nagyon ragadt a tészta, ezért nemes egyszerűséggel hatalmas galuskákat dobáltam a levesbe. Kicsit bizarr lett, de legalább nem lett unalmas.


Kóstolgat, és amikor minden puha, el lehet zárni a gázt, és le lehet aratni a babérokat.


Első kísérletnek egyáltalán nem volt rossz! Néha nekem is lehetnek jó ötleteim, nem?



Jó étvágyat!







Megjegyzések

  1. Nahát Zsuzsi!
    Hogy lehet a levest nem szeretni?
    Nekem naponta kell egy ekkora fazék levest főznöm, mint a tiéd (7 literes), és az elfogy - ketten, időnként hárman vagyunk rá.
    Elég kalandos volt az első levesfőzésed, de remekül megoldottad, és gondolom megtanultad a gulyásleves fortélyait.
    Kinézetre nem olyan rossz, mondjuk én több őrölt paprikát szoktam beletenni.
    No, majd a következő jobban sikerül!























    VálaszTörlés
  2. A levestelenség nálam génhiba, atyám tehet róla.
    Köszönöm a biztatást!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szaftos rakott krumpli

Menzás tejbegríz kakaóval

Epres polentatorta