Fánk kurzus

Ti is szeretitek a képviselőfánkot? Eckler fánk? Profiterol? Churros? Mind jöhet, ugye?

Én is így vagyok vele, viszont szabályosan rettegtem az égetett tészta elkészítésétől, ezért ismét úgy éreztem,  profi segítségre van szükség ahhoz, hogy neki merjek állni a finomságoknak.

Ez a kurzus nagyon nehezen akart összejönni, hiszen éppen erre indultam volna, amikor beállt nálunk a hóhelyzet, ezért kénytelen voltam halasztani a tanulást. De egyszer mindennek eljön az ideje, ezért tegnap reggel ismét a vonaton találtam magam, majd némi metróbeli kevergés után (fogalmam nem volt, hogy lezárták a Keletinél az út egy részét, kóvályogtam egy jót a pályaudvaron, míg rájöttem, hogyan jutok el a metrólejáratig), újra a Chefparade Sas utcai kis ékszerdobozába érkeztem.

A hely továbbra is ugyanolyan kellemes, otthonos hangulatú, mint korábban:

A szokásos adminisztratív dolgok elintézése után a szokásos világbajnok capuccinót kortyolgatva kíváncsian nézegettem a kiinduló állapotot.

Megismerkedtünk a kurzus vezetőjével, Pásztor Évivel, aki profi cukrász, és minden megnyilvánulásában tisztán érződött, hogy imádja a szakmáját, a szakmai tudás mellé pedig kedves, közvetlen személyiség társult, így a hangulattal nem volt gond. 

Nem mondhatnám, hogy sok üresjárat volt a nekünk rendelt időben, konkrétan semennyi, folyamatos volt a hajtás, a vége felé már kissé nagyon lefáradtam, ezért ezúton is javasolnám a kurzus szervezőinek, hogy célszerű lenne kevesebb féle sütit bemutatni, mert a cél ugyebár a kikapcsolódás lenne, nem a rohanás, a kapkodás. Sokkal jobban örültem volna, ha egy kényelmes sütögetés közben megtudok mindent mondjuk két sütiről, ezzel szemben kutyafuttában végigrohantunk négy fánkon, és technikában ugyan tényleg mindent megkaptunk, de a sütik történtére és a zavartalan csevejre sajnos már nem jutott idő. Kár.

Na, de vissza a munkához. Először elkészítettük az alap forrázott tésztát. Az igazi titok a resztelés (kapargatva pirítás), tényleg látni kellett, hogy mi a jó állag, mert magamtól soha nem jöttem volna rá. Amikor a tészta elkészült, a habzsáké lett a főszerep, sütőpapíros tepsire nyomtuk belőle a tésztát, és máris készen voltak a képviselő - és Eckler alapjai, már csak meg kellett őket sütni:

Amíg a fánkok sültek, elkészítettük a krémet a képviselőfánkhoz. Itt volt egy kis baki, mert rossz receptet néztem, és kicsit "átalakításra" került a krém, de jött a profi segítség, és így az eredetihez teljes mértékben hasonlító állagot sikerült létrehozni. A képviselőfánk kalapját levágtuk belemártottuk karamellöntetbe, azt pedig mandulába, és már csak annyi volt hátra, hogy a krémet habzsák segítségével belenyomjuk a fánk aljába, majd újra habzsák, és a felvert tejszínhab is rákerült az alapra, majd rátettük a fánk ízesített kalapját az egész tetejére, és tádám, már készen is volt a képviselőfánk!

Az Eckler fánkhoz először felmelegített baracklekvárral lekentük a fánkok tetejét, majd bevontuk fondanttal (volt csokis, málnás és kávés, nekem ez utóbbi ízlett a legjobban), majd miután kihűlt a bevonat, ezek a fánkok is szétvágásra, és habzsák segítségével krémmel betöltésre kerültek.

A profiterol ezek után már lazítás volt: a tésztából kis gombócokat nyomtunk habzsák segítségével a sütőpapíros tepsire, majd megsütöttük őket:

A profiterolhoz vaníliás cukrászkrém készült, melyet ismét habzsák segítségével juttattunk a kis sütik közepébe. Nekem nagyon tetszett a technológia: sütit megfordít, közepét hüvelykujjal benyom, krémet habzsákkal belenyom, süti lefordítva tepsire visszarak. 

Megérdemeltünk egy kis pihenést, és egy finom villámebédet: kenyeret nagyon finom tojásos, cukkinis és halas krémmel, és paradicsommal. Nem sok maradt belőle..

Bár már nagyon fáradtak voltunk, azért hősiesen nekiálltunk még az utolsó fánknak, a churrosnak. Nem volt olyan bonyolult, mint amilyennek gondoltam: olajat felhevít, habzsákból tésztát belenyom és kisüt:

 

A fánkok elkészültek, az időnk lassan lejárt, már csak a csomagolás (na és persze a szokásos búcsúcapuccino) volt hátra. Gyorsan elszaladt ez a néhány óra, ismét jól éreztem magam, alig várom a következő kurzust!