Apicius lakomája

Történelemfüggő vagyok (a sok egyéb függőségem mellett), ezen belül a Római Birodalom a gyengém. Természetesen a kor gasztronómiája is nagyon érdekel, ezért amikor megtudtam, hogy a tatabányai Múzeum egy római kori kiállítást azzal népszerűsít, hogy vacsorát szervez, amelyen Apicius (egy római előkelő) szakácskönyve eredeti receptjei alapján készült ételek fognak szerepelni, miközben sok érdekességet  is megtudhatunk a régi rómaiak életéről, természetesen azonnal jelentkeztem. 

A múzeum munkatársai először szórakoztatóan, mégis tartalmasan meséltek a kiállított tárgyakról, majd jöhetett a welcome drink:

Ezután néhány érdekfeszítő apróságot tudhattunk meg a mnidennapi életről, majd a gasztronómiáé volt a terep: megtudhattuk, milyen praktikákkal készítettek (és ha kellett hamisítottak) halételeket a furmányos rómaiak, eztán megérkezett az előétel, a füstölt pisztráng. Nos, én nem szeretem a halat, de ezt természetesen megkóstoltam, és nem bántam meg, mert nagyon finom volt, viszont az erős fűszerezés miatt a citromot nem csak díszítési célzattal tartózkodott a tányéroni:

Ezután kiderült az a megdöbbentő tény, hogy a római légiókban bizony nem a hús volt az elsődleges étel, hanem a zöldség. Nem, nem voltak a vegák a marcona katonák, de igencsak fitnesz ételeket fogyasztottak. Igen kreatívan hasznosították a zöldségeket, többek között isteni finom leveseket készítettek belőlük, ennek demonstrálására már érkezett is a kertészleves, ami egy hagymás-fűszeres zellerleves volt, egy  erős húsleveshez hasonlítanám, mély ízhatással:

Ezután a húsokra terelődött a szó. A rómaiak malacot fogyasztottak elsősorban, és meglepő módon annyira nem volt központi kérdés a hús, hogy először csak kenyér vagy köret kiegészítőnek hívták. A lencse, a köles volt a köretek legfontosabb összetevője, hamarosan meg is tudhattuk, hogy milyen ízorgiát hoztak ki ezekből az összetevőkből a római szakácsok. Köleskása érkezett stílszerűen malachússal és egy nagyon finom mártással, miközben a múzeum igazgatónője Ámor és Pszyché történetével szórakoztatott minket:

Eljött a desszert ideje, természetesen ismét sikerült meglepni bennünket azzal, hogy milyen különleges összetevőkből készültek a finomságok, és már landolt is előttünk a bodzalepény, ami elsőre nagyon meglepő, hiszen nem annyira édes, mint várnánk, hiszen borssal készült, de könnyen rabul ejti a gyanútlan kóstolót:

És még nem volt vége, következtek a borok, vidám történeteket hallhattunk róla, hogy a rómaiak milyen kreatívan hamisították a nedűt, majd természetesen érkezett a kóstoló is:

Az étkezés véget ért, a továbbiakban jót beszélgettünk az asztaltársasággal, olívabogyó csipegetése mellett:

Szép este volt, jól éreztem magam, már be is jelentkeztem a jövő havi vacsorára, alig várom, hogy újabb érdekességet tudjak meg a rómaiak életéről, és persze isteni finom ételeket kóstolhassak!