Légrádi Ildikó: Szerelemkonyha

Két ember kell hozzá, hogy működjön a szerelem, ehhez pedig tisztában kell lenni azzal, hogy a mámoros időszak nem tart sokáig, jönnek a szürke hétköznapok, amelyet nem fog túlélni egy olyan kapcsolat, amellyel nem törődnek a benne résztvevő felek. Kémia nélkül megette a fene az egészet, de csak az nem elég ahhoz, hogy hosszú távon szárnyat kapjon a lelkünk attól az embertől, akivel megosztjuk az életünket. Nem könnyű dolog jól szeretni, nincs titok, időt kell szánni arra, hogy megismerjük a másikat, mert az érzelmek csak rövid ideig írnak felül mindent, nagyon fájdalmas lesz az ébredés, ha túl későn jövünk rá, egy ábrándképbe szerettünk bele, amelyhez nem sok köze van a kedveshez. Gondolom, már mindenki azon morfondírozik, hogy oké, érzelmileg már képeben vagyunk, de mikor fogunk főzni? Nyugalom, el fogunk jutni addig is!

Sokféle szakácskönyvhöz volt már szerencsém, de olyanhoz még nem, amelyben a konkrét receptek sokadlagos szerepet játszanak, a gasztronómia csak a hátteret szolgáltatja ahhoz, hogy közérthetően, nem túlbonyolítva összefoglalja nekünk a szerző, hogyan is kellene jól menedzselni a kapcsolatunkat. Mert ez bizony vegytiszta pszichológia, semmi újat nem tudunk meg a könyvből, viszont nem magazinszinten foglalja össze a párkapcsolati buktatókat, nem szájbarágósan, kedvesen, de határozottan vágja a pofinkba, mennyi melót kell beletolni abba, hogy boldogan éljünk azzal, akit szeretünk. Hogy jön ide a konyhaművészet? Hát, kell egy kis fűszer a mindennapokba, nem? Afrodiziákumok mindig is voltak és lesznek, miért ne használjuk őket mi is? A jó stílusban megírt tanácsok emészthető hosszúságúak, amikor elkezdenénk belefáradni a szövegbe, szembetaláljuk magunkat egy helyre kis összefoglalóval a soron következő fűszerről, néhány érdekesség is érkezik, majd jöhet a nyálcsorgatós recept. Vagyis jól szerkesztett könyvről van szó, amely jól egyensúlyoz a tartalom és a forma között, gyönyörű képeken legeltethetjük a szemünket, miközben elgondolkodhatunk a párkapcsolati tanácsokon. 

Bátor kísérlet ez az alkotás, hiszen éppen az a legnagyobb hátránya, ami az előnye: szakácskönyvnek, pszichológiai értekezésnek, fűszertani leírásnak külön-külön kevés, együtt mégis működni tud. Nem váltja meg a világot a könyv, nem rázza meg a szívünket és a lelkünket, de arra a rövid időre, amíg végigolvassuk, teljes mértékben leköti a gondolatainkat, és biztosan találunk benne olyan receptet, amit ki fogunk próbálni. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, nem fekszi meg a gyomrunkat ez a szépen kivitelezett könyv, amelyet jó nézni és olvasni egyaránt. Ne várjunk tőle csodát, mert azt nem kapjuk meg tőle, de minőségi darabról van szó, amelynek érdemes adni egy esélyt.

8/10

Ennek a könyvnek az előzetese is stílusos:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=slZNHmcrvz8[/embed]