Fördős Zé a konyhában

Halálosan bele vagyok zúgva a Street Kitchen című főzőműsorba. Imádom, ahogyan Dóra és Fördős Zé halál lazán tolják elém a jobbnál jobb recepteket, amelyek egyáltalán nem bonyolultak, hamar megvannak és még van bennünk legalább egy izgalmas csavar is. Örömfőzés ez a javából, nem véletlenül nagy siker a tévéműsor, olyan hangulatot varázsolnak a képernyőre Dóráék, hogy egyszerűen jó nézni. Nem volt kérdés, hogy a boltokba fog kerülni a szakácskönyv is, amelyet Zé követett el (már csak azért is, mert ugye Dórának van már sajátja, és most éppen őt sztárolja jobban a média, vagyis jelen pillanatban kettejük közül neki van nagyobb marketingértéke). Természetesen előrendeltem az írásművet, alig vártam, hogy elhozzam a boltból, türelmetlenül lapoztam végig. Nos, végeredményben nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam, egy jó kis laza kötetet, tele egyszerű, de nagyszerű recepttel, de nem estem tőle hanyatt, a zsenialitás hiányzik belőle, tisztes iparosmunka lett belőle, amelyből időnként biztosan fogok sütni-főzni valamit, de nem lesz a szakácskönyvgyűjteményem oszlopos darabaja, az biztos.

Nagyon dizájnos lett a külalak, abszolút megvan benne a Street Kitchen-feeling, szikra hiba sincs benne ebből a szempontból. Viszont a szerkesztés eléggé kaotikus lett, nekem erős hiányérzetem van ezen a területen. Túl sokat akartak az alkotók, így a végeredmény az lett, hogy egy-két recept került bele nagyon sok témába fűzve. Szerencsésebb lett volna fordítva, vagyis ki kellett volna választani max. 5 fő területet, amelyre koncentrálnak, mert így bizony eléggé elaprózódtak az amúgy kiváló ötletek, elvesztek a sokaságban az értékesebb konyhaművészeti alkotások. A szöveg viszont mindent visz, igazi Zé-s stílusban kapjuk a pofinkba a jobbnál jobb recepteket, nem ezen múlott a kissé csalódást keltő összhatás.

Esztétikailag teljesen rendben van a könyv, gyönyörűek a fotók (bár én tudnék ilyeneket készíteni!), kipipálva a brandépítés következő építőköve Street Kitchen-éknél, szépen lépkednek  Zé-ék a saját gasztromárka kialakítása felé. Mindezzel együtt én igenis többet vártam volna tőlük, nem kellett volna ennyire biztosra menni, elkelt volna az a bizonyos lazaság, amiért annyira szeretjük őket. Még egyszer mondom, alapvetően semmi komoly baj nincs ezzel a szakácskönyvvel, bátran ajánlom bárkinek, gasztromán ismerősnek tökéletes karácsonyi ajándék lesz, de ahogy nem fognak belátható időn belül berojtosodni az oldalai, az biztos. Kiválasztottam már belőle egy-két hétvégi gyors ebédötletet, de egy picit szomorú vagyok, többet vártam ettől a könyvtől.

7/10