GasztroBaráth2

Jelentem, még élek, csak nagyon elbánt velem ez a cudar időjárás, egyik megfázásból a másikba esem, nem igazán vagyok konyhatündérképes állapotban már hetek óta, a helyzet sajnos csak lassan javul, de nem baj, egyszer ezen is túl leszünk, és eljön majd újra a finomságok ideje. Egyelőre azonban még csak nagyon fékezett habzáson működöm, viszont már mindenképpen szerettem volna alkotni valamit, és mivel régen ettem gesztenyepürét, és nagyon hiányzott már az íze, ezért úgy döntöttem, hogy ő lesz a hétvégi desszert. Nem tudok semmi extráról beszámolni, abszolút betegségre hangszerelt a recept, a rendelkezésre álló kész alapanyagokból pár perc alatt rittyentettünk apukámmal egy vasárnapi kis csodát. Mesés lett, pedig tényleg nincs benne semmi különös Gesztenyepüré Hozzávalók: 50 dkg cukrozott gesztenyemassza 5 dl habtejszín 2 ek porcukor Elkészítés: Na kérem, a nagyon bonyolult technika a következő. Felengedjük a gesztenymasszát, és a nagylyukú reszelőn lereszeljük (egészségi állapotomat tö

Néha olyan kevés kell a boldogsághoz. Konkrétan elég egy tányér jóféle húsleves. Lelket melenget, torkot nyugtat, idegeket simít ki. Nem vagyok mostanában jó passzban sajnos egészségileg (ezért vagyok kénytelen hanyagolni a gasztroblogot is sajnos), bár ezért csak saját magamat okolhatom. Nem figyeltem oda magamra, ennek következtében legyengült az immunrendszerem, folyamatosan meg vagyok fázva, amit iszonyúan utálok, mert nagyon nyomorultul érzem magam közben, akkor is, ha tudom, hogy múló állapotról van szó. Lelkiállapotom ezen mélypontján nem vigasztal semmi, marad a munkába temetkezés és  "Túl leszünk ezen a betegségen is" mantra. Aztán, amikor közeledni kezdett az ebédidő, hirtelen megvilágosodtam. Húsleves kell, meleg és most! Rendelem az ebédet, azonban most egyáltalán nem érdekelt, mit hozott a futár, jó lesz vacsorára. Nekem húsleves kell! Némi agyalás után - amelyben felmerült mindenféle elszállt gondolat arról, hogyan fog még a mai nap folyamán ezen nemes étek eléb

És igen, hosszú idő után ismét egy recept a blogon! Nem, nem el a kedvem a gasztronómiától, egyszerűen csak elhúzódott egy betegség, még mindig nem jöttem teljesen helyre, de már javulok. Erre a hétvégére csak egy pár perces finomságra tellett tőlem, ami arra éppen elég volt, hogy egy kis melegséget csempésszen ebbe az esős őszi vasárnapba. Semmi különös, csak egy fincsi süti hétvégére a családnak és maguknak. ( a recept innen ) Csokoládétorta sütés nélkül Hozzávalók (26 cm-es tortaformához): Az alaphoz: 30 db (1 doboz) babapiskóta 15 dkg vaj A krémhez: 20 dkg étcsoki 25 dkg mascarpone 5 dl habtejszín 2 csomag vaníliás cukor porcukor (ízlés szerint, én jól megborítottam a zacskót, mert édesen szeretem:-)) csokoládéreszelék a tetejére Elkészítés: Előkerítünk egy nagy tálat. A babapiskótát kedvünk szerint összemorzsoljuk (én mozsárban végeztem a műveletet, de kézzel is gyorsan megy), beletesszük a tálba, hozzáadjuk a felolvasztott vajat, és jól összekeverjük. A tortaforma alját kibéleljü

Ha szombat, akkor Gasztroangyal. Igyekszem úgy alakítani a napomat, hogy 17 órakor már teljes nyugalomban ülhessek a tévé előtt, és átadjam magam Borbás Marcsi tálalásában a jó értelemben vett igazi vidéki ízeknek. Nem véletlenül hatalmas siker a műsor, kiváló a szerkesztése, csodás magyar tájakon barangolunk, jókat főzünk, igazi házias finomságok tömkelege tárul elénk, értékes és érdekes embereket ismerhetünk meg. A műsorvezető stílusát lehet szeretni vagy nem szeretni, de az biztos, hogy sugárzik róla, mekkora szenvedéllyel viseltetik a gasztronómia iránt, és igazi vidéki lányként szót tud érteni a vendéglátóival. Mert ez az igazi varázsa a műsornak: úgy érezzük, a falusi nagymamához térünk be arra az egy órára, és megpihen a lelkünk az egész heti rohanás után.  Habár én városban (pontosabban megyeszékhelyen, hiszen Tatabánya az) élek, és nem faluban, de magaménak vallom azokat az értékeket, amelyeket ez a kedves műsor minden kockájában sugall: tudni kell a fontossági sorrendet, minő