Yotam Ottolenghi: Vegetáriánus finomságok

Nem kell ahhoz vegetáriánusnak lenni, hogy mennyei húsmentes ételeket alkosson valaki. Ahhoz viszont kiváló séfnek kell lenni, hogy ötcsillagos szinten játsszon az ízekkel, amelyek azonban mégis elkészíthetőek akármelyik konyhában, ha szánunk rá nem kevés időt. Yotam Ottolenghi saját éttermeit vezeti, és annak ellenére kérték fel a Guardian Weekend magazin vega rovatának vezetőjévé, hogy esze ágában sincs lemondani a húsról. Mivel első osztályú séfről van szó, az eredmény természetesen elsöprő siker lett, most ezek a receptek jelentek meg könyv alakban, néhány újabbal kiegészítve. Fantasztikus!

 Ne legyenek illúzióink, ezek nem azok ételek, amelyeket néhány perc, vagy fél óra alatt össze tudunk dobni (egy-két kivétel természetesen akad, de nem ez a jellemző). Ezek ínyenc kaják, amelyekkel sokat kell bíbelődni, akkor álljunk neki, ha rá tudunk szánni több órát az elkészítésükre. Inkább ízlésformáló, mint mindennapi használatra alkalmas szakácskönyvről van szó, amely bebizonyítja, hogy a vegetáriánus konyhát is lehet nagyon magas szinten művelni.

Engem már a bevezetővel megvett a szerző kilóra, annyira emberien írta le, hogyan keveredett a magazinhoz, miként merült el a kísérletezésben, és mekkora pluszt tud hozzátenni az ételekhez attól, hogy ő maga húsevő, hiszen így csak és kizárólag az ízhatással foglalkozik, és ezért tud a legvadabb párosításokból is mennyei finomságokat varázsolni elénk. Felsorolhatatlan a rendkívül jól strukturált könyv (hozzávalók alapján gyűjti csokorba a recepteket) által kínált ételek sora, minden oldalon egy-egy újabb zseniális, nem kevés alkalommal meghökkentő ízpárosítással találkozhatunk, mindezt zéró nagyképűség, annál több egyszerű, közérthető, emberi kommentárral kísérve.

Nagyon ritkán fogunk ebből a könyvből elkészíteni egy-egy receptet, főleg az időigényesség miatt, de meglódítja a fantáziánkat, és arra buzdít, hogy bátran kísérletezzünk a konyhában. Kell ennél több?

10/10