Fűszeres Eszter: Családi receptek

Ha zsidó konyha, akkor Rosensteinék és Fűszeres Eszter. Előbbiek vendéglője fogalom (szégyen, gyalázat, de még mindig nem jutottam el hozzájuk, de majd jövőre, mert a következő évet a gasztronómiára szánom elsősorban), utóbbinak a blogja lett nagyon hamar fogalom az olvasók (többek között én) körében. A blog varázsa az, hogy a tradicionális zsidó konyhát öltözteti modern köntösbe Eszter a receptjeivel, amelyek egyszerűek, de nagyszerűek, és mindenekfelett otthonosak. Igazi családi ízekben merülhetünk el az internetes felületen, amelyeket a szerző közvetlen stílusa tesz igazán érdekessé. Olyan érzés olvasni a blogot, mintha egy barátnőddel beszélnéd meg a családi recepteket, bensőségesen és sallangmentesen. Ugyanezt vártam el a most megjelent szakácskönyvtől, és ezt tökéletes mértékben meg is kaptam. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kalandozni egy kicsit a zsidó konyhaművészetben, ugyanakkor nem a hagyományosat keresi, hanem fiatalosabb, egészségesebb falatokkal szeretné megörvendeztetheti a családot és persze saját magát.

 Már a külsejével levett a lábamról a könyv, egyszerűen jó volt kézbe fogni, forgatni, szagolgatni, és a belbecs sem okozott csalódást, pontosan azt az otthonosságot árasztotta, amiért már jó előre megrendeltem. Annak ellenére sikerült több órát eltöltenem a receptek között (pedig összesen 200 oldalas a kiadvány), hogy az ételek jó részét biztosan nem fogom kipróbálni sohasem, ugyanis a libát és kacsát nem eszem meg, ahogyan a csicseriborsót sem semmilyen formában, vagyis a humusz is ugrott. De ez nem akadályozott meg abban, hogy fülig merüljek a jó kis ételleírásokban, mert olyan ízes történetek fűszerezték őket, hogy nem akartam elmulasztani egyetlen sort sem. Miközben olvasgattam az egyszerűen kedves családi, baráti történeteket, szinte a számban éreztem a finomabbnál finomabb étkek ízét, és úgy éreztem magam, mintha én is ott ülnék Eszteréknél az asztalnál.

A kiadó nagyon jól eltalálta a szerző stílusát, a receptekhez és a kis történetekhez tökéletesen passzoltak a gyönyörű képek, amelyeken nem érződött semmilyen műviség, ez a kötet nagyon szerethetőre sikeredett, mind külsőleg, mind belsőleg. Az egyetlen hiba, amelyet fel tudok róni neki, hogy kicsit rapszodikusan váltogatják egymást a finomságok, és jó lett volna egységesíteni a történetek hosszát, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Ismét sikerült meglepődnöm azon, hogy mennyire egyszerű elkészíteni a tradicionális zsidó kalácsot, a barheszt, akárcsak azon, hogy mennyire fel tud dobni egy egyszerű maceszgombócot némi spenót és gyömbér, felírtam a listámra olyan finomságok elkészítését, mint pl. a zöldborsós quiche lorraine, a málnás madártej, a rózsavizes panna cotta, de a rugelach sajttorta mindent vitt. Szép és jó kis könyv, örülök, hogy most már az én konyhaasztalomon pihen és várja, hogy melyik receptet fogom elsőnek elkészíteni belőle.

8/10