Lábatlanka

Mindig a régi receptek a legjobbak, még pontosabban azok, amelyeket a nagymamák hagyományoznak a ránk, a mindig éhes és ínyencségekre vágyó utókorra. A karácsonyi húsorgia után nagyon jól tud esni egy kis finomság, amely majdnem olyan, mint a palacsinta, de mégsem az. A recept a Szigetközből származik, és Győrön keresztül jutott el a mi tatabányai asztalunkra (a magyarázat roppant egyszerű: apukám barátnője győri, és ő készítette nekünk ezt a hatalmas sikert arató nasit). Egyszerű, de nagyszerű kategória, isteni finom és azonnali függőséget okoz!

Lábatlanka

Hozzávalók:

• 1 tojás


• 30 dkg liszt


• csipet só


• 2 dl szóda (nálunk szénsavas ásványvíz)


• 2 löttyintésnyi édesítő vagy fél evőkanál (nyírfa)cukor


• 5 dkg élesztő


• 1 dl tej 


• 1 kiskanál cukor

Elkészítés:

Egy tálba tesszük a lisztet, a tojást, a sót, az édesítőt (cukrot) és a szódát (ásványvizet), és nemes egyszerűséggel összekeverjük, ugyanúgy, mint a palacsintatésztát. Az élesztőt felfuttatjuk a mikróban meglangyosított tejben, amelyhez hozzáadunk egy kiskanál cukrot. Az élesztős tejet is hozzáadjuk a masszánkhoz, ha nem tetszik az állaga, még igazítunk rajta egy kicsit a hozzávalók adagolásával, a cél az, hogy a megszokottnál kicsit sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. Fél órára elküldjük pihizni a tésztát, addig mi is elfoglaljuk magunkat.

Kerítünk egy palacsintasütőt, amelybe kevés olajat teszünk, és merőkanállal kis halmocskákat teszünk bele a tésztából (úgy, mintha minipalacsintákat készítenénk), mindkét oldalukat megsütjük, és kipakoljuk őket szépen egy tányérra. És ennyi, már csak annyi a dolgunk, hogy kitaláljuk, mivel kényeztetjük magunkat: ehetjük önmagában, kakaóval, lekvárral megkenve, vagy porcukorral meghintve. Célszerű dupla adagot készíteni, mert viharsebesen elpárolognak a kis lábatlankák...

Jó étvágyat!