GasztroBaráth2

Süti nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Csak hát ugye nem azért fogytunk le olyan szépen, hogy visszahízzuk a nagy nagy nehezen leolvasztott kilókat, és persze apuka diétáját sem hagyhatjuk figyelmen kívül, úgyhogy kénytelenek vagyunk eddig ismeretlen területekre evezni nasiság terén, hiszen csokoholistának lenni nem mentség, hanem állapot. Ezért, amikor apuka a neten szörfözgetve talált egy receptet, és közölte, hogy neki ez kell, már meg is volt a vasárnapi program. Nos, nem kicsi volt az aggódási szint, hogy mi lesz ebből, de végülis finom lett a végeredmény, bár legközelebb egy kicsit javítani kell az édesítésen, mert ez nekünk egy kicsit keserűbb volt a megszokott ízeknél, de alapreceptnek tökéletes. Nagyon fogynak a guszta kis kókuszkockák, szerintem nem lesznek hosszú életűek.  Gluténmentes kókuszkocka Hozzávalók: Piskótához: 20 dkg gluténmentes liszt  1 dl étolaj 1 db tojás 4,5 dl (kaukázusi) kefír 1 ek szódabikarbóna  4 ek cukor 2,5 dkg (gluténmentes) holland kakaópor Csokis

Az álmok arra valók, hogy valóra váltsuk őket. Márk Szonja pontosan így tett, ennek eredményeként született meg az Édesem nevű cukrászda, amelyben nem a kalóriákat kell számolgatni, hanem nyakig kell merülni a hedonizmusba. A perceket számolom, hogy véget érjen végre ez a hosszú, hideg tél, és mehessek végre egy jót nassolni Szonjához, persze szigorúan csak torna előtt, mert az ő házias, kreatív sütijei híresen finomak (nem voltam még nála, de már jó ideje olvasgatom a neten az áradozásokat róluk), de nem éppen fogyókúrásak. De hát mit ér az élet egy kis bűnözés nélkül, nem igaz? Az Édesem egy igazi szívet melengető sikertörténet, volt egyszer egy újságíró, aki szerelmes lett a cukrászatba, megszerezte a képesítést, évekig írt egy ínycsiklandozó blogot, és aztán a családjával közösen megnyitott egy pici cukrászdát, amelyet viharsebesen megkedveltek a vásárlók. Ebben a szakácskönyvben a legnépszerűbb sütemények receptjeit osztja meg velünk, a Boook Kiadótól megszokott színvonalon (semm

Már február közepe van lassan, és én még mindig nem sütöttem fánkot. Ezen a tarthatatlan állapoton viharsebesen változtatni kellett, és mivel még amúgy sincs olyan jó idő, hogy kinti programot szervezzünk (bár nálunk, Tatabányán már előbukkant a nap, és bentről, a meleg szobából már lehet gyönyörködni az ablakon bekandikáló fénysugarakon), úgy döntöttem, ezen a szent vasárnapi napon teszem meg az ügy érdekében, amit kell. Apukám diétája miatt a normál szalagos fánk ugrott, ki kellett találnom valami egészségeset és finomat, amelyben nincs fehér liszt. Mivel a vegán konyhával kapcsolatban eddig még nem ért csalódás, ezért nemes egyszerűséggel rákerestem az egyik kedvenc tematikus blogomon, a Zizi kalandjain a fánk receptre. Mivel a hozzávalókon kívül érdemi eltérés nincs az elkészítési folyamatban, bátran nekiveselkedtem a kivitelezésnek. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a tészta állaga (még nem sütöttem fánkot tojás és friss élesztő nélkül), de hamar megnyugodtam, ez a recept úgy jó,

Most már tényleg eltakarodhatna a tél, kinek hiányzik már a hideg, az, hogy nem lehet kimenni a lakásból, és különben és egyáltalán. Reggel depresszió közeli állapotban netezgettem (ma is csak filmnézés lesz és olvasás, mint mindig, de jó), amikor hirtelen megpillantottam egy fotót, és azonnal visszatért az életkedvem. Rendkívül ínycsiklandozó kis csokis golyócskák tárultak boldogsághormonra éhes szemeim elé, és azonnal tudtam, hogy ha hazaérek tornáról, ezt én el fogom készíteni. Így is történt, viharsebesen elkészült a finomság, amelynek már csak az emléke él a fényképeken, mert időközben eltűntek (apukámmal rekordidő alatt elpusztítottuk őket). Célszerű dupla adagot készíteni, ha egynél több személyre készítjük, mert nagyon gyorsan fogy... Rumos gesztenyegolyó Hozzávalók: 25 dkg gesztenyepüre 20 dkg darált keksz 4 dkg (nyírfa) porcukor 5 dkg vaj 2 ek rum cukrozatlan kakaópor  Elkészítés: Reggel kivesszük a mélyhűtőből a gesztenyepürét, amíg néhány órát teszünk-veszünk (tornázunk, el

Az egészséges életmódra történő áttérés egyik mellékterméke, hogy az ember lánya egyre kevésbé kívánja a húst. Miért is tenné, hiszen ahogy egyre jobban beleássa magát a receptekbe, fokozatosan rájön, hogy igazából zöldségekből és gyümölcsökből is olyan ízorgiát lehet kihozni, ahogyan sohasem gondolta volna a kis ínyenc buksijával. Messze vagyok még a vegaságtól, de már elkezdett zavarni, hogy nálunk, Tatabányán nem nagyon van olyan hely, ahová beülhetnék egy jó kis húsmentes lakomára, vagyis a jövőben tuti biztos, hogy a megszokottnál jóval több budapesti gasztrotúrát fogok beiktatni az életembe. Igen ám, de mégis milyen éttermekbe érdemes beülni, ha nem akarok bosszúsan felállni az asztaltól? Erre a problémára jelent megoldást Bede Anna könyve, amelyben elég sok műfaj keveredik, de szerencsére nagyon jó arányban: étteremkalauz, interjúkötet és még receptek is találhatók benne. Nekem nagyon bejött. Bede Anna neve a számomra megfelelő garancia volt a minőségre, hiszen nagyon jól ismere