Vegán fánk

Már február közepe van lassan, és én még mindig nem sütöttem fánkot. Ezen a tarthatatlan állapoton viharsebesen változtatni kellett, és mivel még amúgy sincs olyan jó idő, hogy kinti programot szervezzünk (bár nálunk, Tatabányán már előbukkant a nap, és bentről, a meleg szobából már lehet gyönyörködni az ablakon bekandikáló fénysugarakon), úgy döntöttem, ezen a szent vasárnapi napon teszem meg az ügy érdekében, amit kell. Apukám diétája miatt a normál szalagos fánk ugrott, ki kellett találnom valami egészségeset és finomat, amelyben nincs fehér liszt. Mivel a vegán konyhával kapcsolatban eddig még nem ért csalódás, ezért nemes egyszerűséggel rákerestem az egyik kedvenc tematikus blogomon, a Zizi kalandjain a fánk receptre. Mivel a hozzávalókon kívül érdemi eltérés nincs az elkészítési folyamatban, bátran nekiveselkedtem a kivitelezésnek. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a tészta állaga (még nem sütöttem fánkot tojás és friss élesztő nélkül), de hamar megnyugodtam, ez a recept úgy jó, ahogy van, küllemre teljesen olyan a vegán fánk, mint a hagyományos, ízre pedig nagyon finom, az egyetlen eltérés az, hogy egy kicsit tömörebb a finomság állaga, mint amit megszoktunk, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Célszerű dupla adagot készíteni, mert viharsebesen el fog fogyni az ebből az adagból készült mennyiség. Felvéve a családi receptúrába!

Vegán fánk

Hozzávalók:

• 50 dkg tönköly fehérliszt


• 1 csomag szárított élesztő (7 g)


• 5 dkg vaj


• 3 dkg (nád)cukor


• 3 dl (zab) tej


• csipet só


• olaj a sütéshez

Elkészítés:

A fánktészta egyetlen praktikája az, hogy úgy kell készíteni, mint a kalácsot, vagyis minden hozzávalónak langyosnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő minőségű és finomságú legyen a végeredmény. Tehát a lisztet meglangyosítjuk a mikróban, és beletesszük (stréberek szitálhatják is, én ehhez túlságosan kényelmes vagyok) egy nagy tálba. A vajat felolvasztjuk a mikróban, és langyosra hűtjük. A tejet meglangyosítjuk a változatosság kedvéért a mikróban, hozzákeverjük a (nád)cukrot, beleszórjuk a szárított élesztőt, és felfuttatjuk.

A liszthez hozzáadjuk a csipet sót, az olvasztott vajat és az élesztős tejet. Ruhaujj felgyűr, tésztát bedagaszt (persze lehet géppel is végezni a műveletet, de egyrészt a kéz melegétől jobb állagú lesz a tészta, másrészt pedig sohasem árt bicepszre gyúrni), tiszta konyharuhával letakar, 50 percre langyos helyre elküld szundizni.

Ha megkelt a tészta, lisztezett felületen kb. 1 cm vastagra nyújtjuk (nem kell vonalzó, egyszerűen csak hagyjuk egy kicsit vastagabbra annál, amikor kakaós csigát készítünk). Fánkszaggatóval, ennek hiányában pohárral kiszaggatjuk a tésztát, ismét letakarjuk tiszta konyharuhával és még fél órát kelesztjük a fánkkezdeményeket.

Ha letelt a fél óra, egy közepes lábosban olajat hevítünk (ne legyen forró, mert akkor nyers marad a tészta belül, közepes forróságúnak kell lennie az olajnak, és annyi legyen belőle, hogy ne érjen le a lábos aljára a fánk alja, mert különben csúnyán el fog égni, az meg kinek hiányzik, ha már ennyit szenvedtünk vele, nem igaz?), és miután az ujjunkkal a tészta közepébe tetszőleges nagyságú lyukat nyomunk, óvatosan beletesszük őket az olajba és szépen sorban kisütjük őket. Megvárjuk, amíg langyosra hűlnek a gömbölyded finomságok, a közepükbe (lehetőleg házi) lekvárt teszünk, megszórjuk őket porcukorral, és már indulhat is a habzsi-dőzsi. Abbahagyhatatlan!

Jó étvágyat!