Márk Szonja: Édesem süteményei

Az álmok arra valók, hogy valóra váltsuk őket. Márk Szonja pontosan így tett, ennek eredményeként született meg az Édesem nevű cukrászda, amelyben nem a kalóriákat kell számolgatni, hanem nyakig kell merülni a hedonizmusba. A perceket számolom, hogy véget érjen végre ez a hosszú, hideg tél, és mehessek végre egy jót nassolni Szonjához, persze szigorúan csak torna előtt, mert az ő házias, kreatív sütijei híresen finomak (nem voltam még nála, de már jó ideje olvasgatom a neten az áradozásokat róluk), de nem éppen fogyókúrásak. De hát mit ér az élet egy kis bűnözés nélkül, nem igaz?

Az Édesem egy igazi szívet melengető sikertörténet, volt egyszer egy újságíró, aki szerelmes lett a cukrászatba, megszerezte a képesítést, évekig írt egy ínycsiklandozó blogot, és aztán a családjával közösen megnyitott egy pici cukrászdát, amelyet viharsebesen megkedveltek a vásárlók. Ebben a szakácskönyvben a legnépszerűbb sütemények receptjeit osztja meg velünk, a Boook Kiadótól megszokott színvonalon (semmit sem kapok tőlük azért, hogy ezt leírjam, ez a saját véleményem, mert már nagyon sok szakácskönyv sorakozik a polcomon tőlük, és még soha nem csalódtam bennük). A fotók gyönyörűek, legszívesebben azonnal beleharapnánk a sütikbe, a leírások jól követhetőek. Egy-egy téma köré csoportosulnak a receptek (péksütemények, kekszek, gyümölcspiték, brownie-k, torták, jég popok), amelyek között akad egyszerűen és gyorsan elkészíthető, de olyan is, amelyhez nem kevés idő és gyakorlat szükségeltetik. Rengeteg ötletet találtam benne, amire sikerült jól rácsodálkoznom (nem jutott volna eszembe olívaolajat tenni a pitetésztába, a banánkuglófról is más fogalmaim voltak eddig, a sütőtökös-fügés párosítás piskótarolád esetében eddig meg sem fordult a fejemben, pedig elég kreatívnak tartom magam a konyhában).

Összességében egy nagyon ízletes és ízléses szakácskönyvhöz van szerencsénk, ami sajnos nem tesz jót a kilóinknak, viszont annál jobb lesz a kedvünk, ha megsütjük pl. a mogyorókrémes brióst (szerelem volt első látásra), a tiramisukekszet vagy Bailey's-es sajttortát. Kapunk még egy kedves bevezetőt, és praktikus tanácsokat a konyhánk felszereléséhez, ha el akarjuk jegyezni magunkat a finom nasik sütésével. Az egyetlen problémám ezzel az amúgy nagyon jó kis könyvvel az, hogy időnként túlságosan "cukrászos" lett a receptek leírása (pl. ki tart otthon három tortaformát, szerintem célszerű lett volna leírni, hogy az is jó megoldás, ha megsütjük egyben a tésztát, és a végén kettő vagy három részre vágjuk), de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Alig várom, hogy betérjek végre Szonjához, addig pedig a kezem és a szemem ügyében tartom a könyvét, mert jó néhány finomságot ki kell próbálnom belőle.

9/10