Gerinces mézes

Az egy dolog, hogy január elején le kellett szedni a karácsonyfát, de attól még a szaloncukorhegyek megmaradtak. Pusztítottuk őket rendesen, de még mindig volt belőle egy emberes adag, amivel kellett kezdeni valamit. Némi fejtörés után eszembe jutott egy régi recept, ami megoldást nyújt erre a hatalmas problémára. Ezt a sütit egy kis Tolna megyei zsáktelepülésen, Kalaznón készítette egy néni, a nevét pedig arról kapta, hogy őzgerincformában kell kisütni. Kalóriabomba, de hát a jó ügy érdekében hízunk, mert így január vége felé már illik múlt időbe tenni a szaloncukrokat, nem? Jó kifogás sosem rossz egy kis nassoláshoz...

Hozzávalók:

Tésztához:

• 6 tojás


• 12 dkg cukor (nálunk szorbit, nem mintha ennyi kalóriánál számítana, de legalább az illúzió megvan, hogy odafigyelünk az egészségünkre)


• 12 dkg méz


• 25 dkg liszt


• 1 tk szódabikarbóna


• 1 tk mézeskalácsfűszer (vagy 1 tk őrölt fahéj + 1 tk őrölt szegfűszeg)


• 1 kupica rum


• 30 dkg szaloncukor (nálunk kókuszos és rumos-csokis, de ami a kezünk ügyébe kerül)


• 10 dkg dió


• vaj, liszt a sütőformák kikenéséhez

Tetejére:

• 2 kis tortabevonó (vagy 1 nagy) vagy 20 dkg étcsoki


• 2 ek étolaj


• dió, kókuszreszelék

Elkészítés:

Előkapunk két őzgerincformát, kivajazzuk és lisztezzük őket.

A diót durvára vágjuk, a szaloncukkereket pedig apróra és kevés liszttel megszórjuk őket, hogy ne üljenek le a forma aljára sütés közben (hihetetlen, hogy mennyi ilyen kis konyhai fondorlatot lehet tanulni az idős néniktől, nem igaz?).

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk, a sárgáját a cukorral fehéredésig verjük. A tojásos masszába belekeverjük a mézet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habot. (Így kellett volna csinálni, de mivel nekem a fehérjébe sikerült belezuttyintanom a szorbitot, esze ágában sem volt habbá verődni, ezért pöttyet aggódtam amiatt, hogy milyen lesz a végeredmény, de szerencsére nem lett semmi gond).

Egy kisebb tálban összekeverjük a lisztet, a mézeskalács fűszert és a szódabikarbónát, majd óvatosan hozzáadjuk az elegyhez. Mehet hozzá a rum, a dió és a szaloncukordarabkák. És ennyi, készen vagyunk, már csak annyit kell tennünk, hogy a tésztát igazságosan elosztjuk a két őzgerincformában és már toljuk is  be őket a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt készre sülnek. A rossz hír az, hogy a méz miatt egy picit biztosan bele fog ragadni a kész süti a formába, ezért egyrészt bebuktuk a mosogatást, másrészt pedig kell a tetejére egy kis szépségtapasz, hogy jól nézzenek ki őkelmék. Így még van egy körünk, egy kisebb jénai tálban a mikróba tesszük a tortabevonót/étcsokit az olajjal, felolvasztjuk és rásimítjuk a sütik tetejére. Pár órára mehetnek a hűtőbe, hogy rádermedjen a csoki, aztán megszórjuk őket dióval és kókuszreszelékkel, szeleteljük és indulhat a habzsi-dőzsi.

Jó étvágyat!