Csokis babka kalács

Borbás Marcsi tehet arról, hogy vasárnap kora reggel már a konyhában tettem-vettem. Kicsit bővebben: múlt héten vasárnap Borbás Marcsi az új főzőműsorában babka kalácsot készített az Artizán Pékség tulajdonosával (ha valaki nem volt még ott sürgősen pótolja, az a kardamomos péksüti mennyei!). Csakhogy mákosat, pedig abból a csokis az igazi! Évek óta nem sütöttem, de azonnal elhatároztam, hogy most hétvégén elkészítem a családnak, hadd tudják meg, mi az igazi jóság. A kora reggeli időpontnak amúgy semmi köze sincs ahhoz, hogy mennyire hősies konyhatündér lennék, a kutyus miatt úgyis fel kellett kelni hatkor (mamának lenni nem könnyű dolog, ez van), úgyhogy  ha már úgyis kimásztam az ágyból, neki is álltam az alkotásnak, mert ez a kalácsfajta bizony nem két perc alatt készül el, kétszer is keleszteni kell, szóval érdemes időben nekiállni. Nem kicsit macerás és igazi kalóriabomba, valamint annyira tömény, hogy egyszerre csak egy szeletet lehet megenni belőle, de egyszer az életben muszáj kipróbálni szerintem. Lassan, de biztosan el fog fogyni nálunk is, emiatt nem aggódom.

Hozzávalók:

Tésztához:

• 55 dkg liszt


• 10 dkg cukor


• 1 tasak szárított élesztő


• 1 tk só


• 1 citrom reszelt héja (nálam egy kupaknyi citromlé)


• 3 tojás


• 1,2 dl hideg víz


• 15 dkg puha vaj

Töltelékhez:

• 15 dkg étcsoki


• 12 dkg  vaj


• 5 dkg porcukor


• 3 dkg kakaópor


• 1 tk só


• 10 dkg durvára vágott dió

Tetejére:

• 25 dkg cukor


• 1,5 dl víz

Elkészítés:

A tésztát nagyon könnyű elkészíteni: mindent összekeverünk mindennel. Részletesebben: egy nagy tálba tesszük a lisztet, a cukrot, az élesztőt, a sót, a reszelt citromhéja (citromlevet), összekeverjük, majd hozzáadjuk a tojásokat, a vizet és a puha vajat. Ruhaujj felgyűr, tésztát bedagaszt, bucit formálunk belőle, kiolajozott üvegtálba tesszük, folpackkal lefedjük, aztán mehet minimum két órára a hűtőbe.

A töltelékhez a csokit és a vajat összeolvasztjuk a mikróban (természetesen vízgőz felett is lehet, én ezt a módszert jobban szeretem). Egy tálban csomómentesre keverjük az átszitált porcukrot és kakaóport, valamint a sót. Hozzáadjuk az olvasztott csokis elegyhez, majd 10 percre hűtőbe tesszük, hogy kicsit megdermedjen.

A megkelt tésztát ketté osztjuk, az egyik részét lisztezett felületen kinyújtjuk, rákenjük a csokis krém felét, megszórjuk a durvára vágott dió felével. Bejgliszerűen feltekerjük, aztán összeszedjük minden bátorságunkat, és egy éles késsel hosszában kettévágjuk. A töltelékkel felfelé fordítjuk a két tésztarészt, és összefonjuk őket (kis praktika: érdemes középen kezdeni a fonást, és a két végét összecsippenteni, hogy ne folyjon majd ki  belőle a töltelék). Elsőre tutira nem fog sikerülni (nekem sem ment ennyi év kihagyás után, de másodjára már bele fogunk jönni a technikába). Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába tesszük (nyugodtan össze lehet nyomni a kalácsot a sütőforma méretére, nem lesz semmi baja), majd ugyanezt még egyszer előadjuk a tészta másik felével. A kalácsokat tiszta konyharuhával lefedjük, egy órát langyos helyen kelesztjük. A megkelt tésztákat megkenjük a felvert tojással és betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt készre sütjük őket (tűpróba!)

És még mindig nincs vége, egy cukorszirup is kerül a tetejére, amelyet aközben készítünk el, amíg sülnek a kalácsok. Egy kis lábosban összeforraljuk a cukrot és a vizet, langyosra hűtjük. A sütőből kivett tűzforró kalácsokat óvatosan meglocsoljuk a sziruppal, és nagyokat nyelünk, amíg ehetőre hűlnek. Aztán szeletelés és habzsolás következik. Mennyei finomság!

Jó étvágyat!