Cipószerűségben sült sonka

Cipóban sonkát sütni? Nem is hallottam még ilyenről! Na, akkor majd most látni fogsz! Az ígéret picit könnyelműbb lett, mint gondoltam, pedig azt hittem, hogy ezt a nem túl bonyolult finomságot simán abszolválni fogom apukám barátnőjének kíváncsi szeme előtt. Azonban egy apróságon bizony megcsúsztam egy pöttyet: a cipósítással akadtak gondok, ugyanis a tészta, amelyben a sonka kisütésre került, mindenféle formára sikerült, csak cipóra nem. Nem baj, igaz, hogy nem lett szépségdíjas a végeredmény, viszont annál finomabbra sikerült, minimál melóval egy ízletes harapnivaló készült, amely remek ötlet a maradék húsvéti sonka hasznosítására. A mozzarella nem saját találmány, apukám barátnője ragaszkodott hozzá, hogy az is kerüljön bele, mivel egy idő után rájött, hogy valami hasonló étket ő is készített anno Olaszországban, ahol évekig élt. Jelentem, az ötletet mentettük, tényleg sokkal finomabb lett így a töltelék, mint az én eredetim. A cipózást meg majd még gyakoroljuk, dögunalom lenne, ha minden elsőre sikerülne, nem igaz?

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt


• 2 dl tej


• 2 db közepes burgonya


• 2,5 dkg élesztő


• 1 tk cukor


• 1 db tojás + 1 db a lekenéshez


• 5 dkg vaj


• csipet só


• 40 dkg füstölt sonka


• 1 db mozzarella

Elkészítés:

A burgonyákat vesszük kezelésbe először, megtisztítjuk őket, felkockázzuk, enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük,  egy nagy tálba tesszük, áttörjük, kihűtjük.

Ezután összedobunk egy minimál tésztát: a tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.

A kihűlt krumplihoz hozzáadjuk a lisztet, a sót, a mikróban meglangyosított vajat, a tojást és az élesztős tejet. Ruhaujj felgyűr, tésztát begyúr (nekem sikerült edzés utánra időzítenem ezt a műveletet, most mit mondjak, nem tett jót az izomlázamnak), tiszta konyharuha, fél óra kelesztés.

A sonkát csíkokra, a mozzarellát apróra vágjuk. Lisztezett felületre borítjuk a tésztát, 8 részre osztjuk, begombócoljuk őket. Egyesével ovális alakra nyújtjuk őkelméket, majd a közepükre halmozunk a sonkából és a mozzarellából. Feltekerjük a cuccost, a két végét aláhatjuk, és ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor elsőre sikerül cipóformát készítenünk, ha nem, akkor majd legközelebb összejön (a család így is értékelni fogja az erőfeszítéseinket, nem kell rágörcsölni a dologra). Sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk a cipószerűségeinket, bevagdossuk a tetejüket, és megkenjük a felvert tojással. Már mehet is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. fél óra alatt készre sütjük őket (tűpróba!). Egyszerű, de nagyszerű reggeli/vacsora lesz belőle, amivel csak egy gond van: viharos sebességgel fogy...

Jó étvágyat!