Húsleves

Tényleg fel kell nőni ahhoz, hogy az ember lánya értékelje a vasárnapi húslevest. Ifjabb éveimben olyannyira nem érdekelt a műfaj, hogy sohasem tanultam meg az elkészítését, és hosszú évekig nem hiányzott az életemből. Azonban apukám barátnője ragaszkodik hozzá, hogy ünnepen mindig húsleves kerüljön az asztalra, és mivel nagyon finoman készíti el, ezért nagyon nem tiltakoztunk ez ellen. Lassan, de biztosan eljutottam odáig, hogy ellesem a fortélyokat tőle, ezért ezúttal arra vállalkoztam, hogy klaviatúrára vetem az igazi házias húsleves receptjét, amely annyira hétköznapi étel, hogy nem sok szó szokott esni róla, mégis nagyon kevesen tudják jól elkészíteni. Íme a győri (és immár tatabányaivá lett) változat (ünnepi, azaz nagycsaládra vonatkozó mennyiségben, alapjáraton simán lehet felezni a hozzávalókat):

Hozzávalók:

• egy egész tyúk


• 1 kg karajcsont


• kb. fél kg répa


• kb, fél kg fehérrépa


• 1 db karalábé


• 1 db zeller


•  1 db zöldpaprika


• ízlés szerint egész bors


• 1 db csípős paprika


• 2 db leveskocka


• ízlés szerint vegeta


• ízlés szerint só

Elkészítés:

A húsokat előző este kivesszük a mélyhűtőből és felolvasztjuk. Reggel az első feladat előkeresni a legnagyobb lábost a házban, jól megtölteni vízzel és felrakni forrni. Aztán egy nagy, vízzel teli tálba tesszük a tyúkot és feldaraboljuk (nem muszáj, egyben is bele lehet tenni, azonban gyorsabban megfő a leves, ha kisebb darabokban kerül bele a hús), beletesszük a vízbe, majd a karajcsontokat is elhelyezzük a méretes főzőedényben.

Megvárjuk, amíg felforr, lehabozzuk (szűrőedénnyel leszedjük róla a habot), majd jön a kedvenc részem: a bezöldségelés. Ez annyit tesz, hogy az összes zöldséget megpucoljuk, felszeleteljük, belezuttyintjuk a levesbe, kivéve a paprikákat, amelyek egyben kerülnek bele. Mehet bele az egész bors, a leveskockák, a vegeta és a só. És igazából ennyi volt az érdemi dolgunk, innentől elfődögél magában a leves, legalább 4 órát kell adni neki, hogy a husi és a zöldségek megpuhuljanak és összeérjenek az ízek. Közben csak annyi a dolgunk, hogy időnként ránézünk, lehabozzuk, kóstolgatunk, ha szükséges, még megsózzuk. Aztán ha késznek ítéljük a művünket, elzárjuk a gázt, kicsit hagyjuk hűlni, majd külön tálra kivesszük belőle a húsokat, átszűrjük, a zöldségeket is tálra tesszük, kifőzzük a tésztát (ami nálunk szigorúan cérnametélt), és már tálalhatjuk is a családnak a gőzölgő húslevest és gyűjthetjük befelé az elismeréseket. Alapdarab, de hiányozna az életünkből, ha időnként nem kerülne az asztalra, abszolút az otthon érzését árasztja és természetesen megfázásra is ő a tökéletes gyógyszer.

 

Jó étvágyat!