Mézes krémes

Sátoros ünnepekre általában valami nagyon extra sütivel szoktam készülni a családnak, most azonban úgy döntöttem, hogy húsvétra egy gyerekkori kedvenc fog készülni, igazi nagymamás ízekkel. A mézes krémes receptjével az ehavi Vidék ízében futottam össze, és amikor megláttam, tudtam, hogy nekünk dolgunk van egymással. Nőiesen bevallom, nem kicsit izgultam, hogy sikerül-e ez az egyszerűnek tűnő, ámde nagyon is rafinált finomság, mivel korábban már tettem kísérletet az elkészítésére, de sohasem sikerült, vagy a krém folyt szét, vagy a lapok törtek darabokra. A  siker titkának nyitja a jó recepten kívül valószínűleg az lehetett, hogy ezúttal igazi családi összefogással készült őkrémessége, például apukám jól meglepett bennünket azzal, hogy teljesen szakszerűen belisztezte a tepsi hátulját (életemben nem sütöttem még így, ezért nem kicsit voltam bizonytalan  a technikában, ott szerencsétlenkedtem a már vajas tepsivel, erre jött apukám és egy másodperc alatt megoldotta a lisztezés nem is olyan egyszerű problémáját, be vagyok ájulva, tényleg), míg apukám barátnője arra ügyelt, hogy a lapok ne égjenek el a sütőben, én pedig a tészta összeállításáért, a krémek elkészítéséért és a süti összeállításáért feleltem. A családi összefogásban isteni finom nasi született, amit gyorsan el kellett rejtenem  hűtőben, nehogy elfogyjon, mielőtt a tesómék ideérnek a húsvéti ebédre...

Hozzávalók:

Tésztához:

• 40 dkg liszt


• 2 tojás


• 15 dkg vaj


• 2 evőkanál méz


• fél kávéskanál szódabikarbóna


• 10 dkg cukor

Krémhez:

• 4 evőkanál liszt


• 5 dl tej


• 20 dkg vaj


• 15 dkg cukor


• kevés citromlé

Tetejére:

• 20 dkg étcsoki


• diónyi vaj


• fél deci tej

Elkészítés:

A tésztához gőz felett összeolvasztjuk a vajat, a mézet és a cukrot, majd beleöntjük egy nagyobb tálba, mehet hozzá a szódabikarbónával elkevert liszt és a tojások, aztán jól begyúrjuk a tésztát (ha szükséges, egy kis tejjel lazíthatjuk a tésztát, nekem elsőre tökéletes állagú lett, ezért nem volt szükségem rá).

És most jön nagyanyáink varázslata: a tepsi hátán történő sütés. A tésztát három felé vesszük, mindegyik lapot kinyújtjuk akkorára, amekkora a tepsi, amelyben összeállítjuk majd a sütit. Egy nagyobb tepsi hátát jól megkenjük vajjal, egyenletesen megszórjuk liszttel, sodrófával ráügyeskedjük az egyik tésztalapot, betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol pár perc alatt készre sütjük (gyakran nézzünk rá, mert tényleg gyorsan elkészül, viharsebesen el tud égni!).

Amíg a lapok hűlnek, elkészítjük a krémet. Egy közepes lábasban csomómentesre keverjük a lisztet a tejjel, aztán tűzre tesszük, és amikor már kezd sűrűsödni, beletesszük a felkockázott vajat, miután elolvadt, krémesre keverjük (célszerű folyamatosan keverni habverővel, így biztosan nem ég le a cucc). Ezután mehet bele a cukor és egy kupicányi citromlé, még egy kevés kevergetés, amíg a cukor beleolvad a krémbe, aztán elzárjuk a gázt és kihűtjük a krémet. Mivel bebőrösödött a teteje, ezért adtunk neki egy kicsit a kézi habverővel, mindjárt úgy nézett ki, ahogyan kell.

Az érdemi munkával megvolnánk, jöhet az összeállítás. Egy közepes tepsi aljára mehet egy tésztalap, ezen eloszlatjuk a krém felét, újabb tésztalap, a krém másik fele, a tetejére ráhelyezzük a harmadik tésztalapot (tutira törni fog, nem kell kétségbeesni, úgysem fog látszani a csokikrémtől, nyugodtan ki lehet töltögetni a letört lapdarabokkal az esetleges hiátusokat a tésztában). És már csak a csokikrém van hátra, és készen is vagyunk. Ez csak annyi, hogy a csokit összetörjük egy kisebb lábosban, hozzáadjuk a diónyi vajat és a tejet, lassú tűzön összemelegítjük, ha már folyik, szépen egyenletesen szétkenjük a legfelső tésztalapon. Miután kigyönyörködtük magunkat a művünkben, egy éjszakára elküldjük szundizni a hűtőbe, másnap reggel szeleteljük, habzsoljuk. Vigyázat, gyorsan fogy!

Jó étvágyat!