GasztroBaráth2

A gasztronómia fő csapásiránya mostanában az egészséges és finom ételek, nem véletlen, hogy a vega és a vegán konyha ekkora divat mostanában. Amíg az előbbi iránt nagy az érdeklődés, az utóbbival szemben nem kevés aggodalom fogalmazódik meg sokakban: most komolyan, lehet finomakat enni hús, tej és tojásmentesen? Nos, jelentem lehet, nemcsak a vegán irányzat zászlóshajója, a Napfényes Étterem mondhat magánénak kiemelkedő sikereket (nem csoda, nagyon jól főznek, a somlói galuskájuk kifejezetten isteni!), hanem egyre több szakácskönyv is kezd megjelenni a témában. Azonban ez a piaci szegmens még nem telített, ezért lehetett a Steiner Kristóf által írt recepttár nagy siker, elsősorban a karácsonyra időzített megjelenítésnek köszönhetően. Végre eljutottam odáig, hogy megvegyem a könyvet, kíváncsian lapoztam végig, és azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, ez egy profin kivitelezett, tetszetős stílusban megírt, jó kis szakácskönyv, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy bárki összeszedje a bá

Nem kell mindig bonyolult süti, időnként csak egy egyszerű mákos valamire vágyik az ember lánya. De mivel örömmel konstatálja, hogy egyre beljebb kell csatolnia az övét a nadrágján, ezért lehetőség szerint olyan receptet választ, amellyel nem nő a pici poci. Ezért nagyon megörült a nevezett leányzó, amikor a Vidék íze című újságban meglátta ezt az egyszerű, de nagyszerű receptet, ugyanis nem tartalmazott lisztet, ezért szinte teljesen büntetlen élvezetnek minősíthető. Atyai segítséggel gyorsan elkészült, még gyorsabban elfogyott.  Mandulás-mákos sütemény Hozzávalók: 20 dkg darált mandula 1 cs sütőpor 25 dkg darált mák 15 dkg (nyírfa) cukor 20 dkg puha vaj 4 tojás 1 dl habtejszín 1 dl tej porcukor a tetejére Elkészítés: Tényleg gyerekjáték  a süti összeállítása: mindent összekutyulunk, és már mehet is a sütőbe, ahol szépen megsül, nekünk már csak a habzsolás marad. Egy nagy tálban habosra keverjük a puha vajat a cukorral, majd egyesével hozzáadjuk az egész tojásokat. Egy másik tálban (é

  Ha valaki azt mondja nekem akár pár hónappal ezelőtt, hogy egyszer azzal fogom tölteni a szombat délutánomat, hogy apukámmal édeskettesben lencselevest készítek, biztosan nem hiszem el. Atyám ugyanis eddig csak funkcionálisan használta a konyhát, most azonban a klórérzékenységem mellékhatásaként nem bírom a meleget, ezért segítségre szorulok a sütés-főzés során. Meglepően jól működik a dolog, ennek eredményeként már csak nagyítóval lelhető fel a közösen elkészített leves maradéka. Isteni finom lett a végeredmény ugyanis, jók vagyunk, na! ( a recept innen).  Kolbászos lencseleves Hozzávalók: 50 dkg lencse 1 db hagyma (én egyben tettem bele a levesbe, de aki jobban szereti úgy, nyugodtan vágja apróra) 2 gerezd fokhagyma 4 db nagy sárgarépa 2 db nagy fehérrépa 2 db burgonya 2 db babérlevél 1 db leveskocka 5 dl paradicsomlé só kb. 2 l víz  25 dkg kolbász (nekünk csípős volt itthon, ettől jó pikáns íze lett a levesnek) kevés olaj, liszt a rántáshoz Elkészítés: A lencsét egy közepes lábosb

Ennek a hétvégének az volt a tanulsága, hogy nem főzős pudingport ne főzzünk meg. Másoknak ez talán magától értetődő, nekem nem annyira, most azonban szép kis leckét kaptam arról, hogy bizony, oda kell figyelni minden apróságra annak érdekében, hogy az általunk megálmodott sütemény úgy nézzen ki, ahogyan azt szeretnénk. Őszintén mondom, engem eddig nem érdekelt, hogy főzős vagy nem főzős az a pudingpor, amit leemelek a polcról, általában megszokásból vásárolok, oda se nézve. Nos, ezt a hibát még egyszer nem követem el, az biztos! Az történt ugyanis, hogy a finomsághoz szükséges vaníliás puding készítésekor döbbenten tapasztaltam, hogy nem egészen olyan az állaga, mint kellene. Egy folyós, csirizes valami lett a végeredmény, nemcsak undorítóan nézett ki, de az íze sem hasonlított a megszokotthoz. Három diplomával nem jöttem rá, hogy mi lehet a baj, míg végül beletúrtam a pudingporokat tartalmazó dobozkámba, és döbbenten láttam, hogy én bizony nem főzős port használtam. Némi szolid saját

Nem hiszek abban, hogy akkor lesz finom a vasárnapi ebéd, ha a teljes délelőttömet a konyhában töltöm.  Mesés lakomát lehet összedobni szó szerint percek alatt is, és így rengeteg időnk marad a pihenésre, valamint mindazon tevékenységekre, amelyeket szívesen végzünk a pihenőnapunkon. Amikor Főzelékes Feri új szakácskönyvében megláttam ezt a receptet, mindjárt tudtam, hogy ki fogom próbálni. Mivel el kellett fogyasztani a karácsonyi maradékokat, ezért most jött el ennek az ideje. A legnehezebb feladat az volt, hogy ne felejtsem el előző este kivenni a mélyhűtőből az ünnepről maradt pár csirkecombot. Viharsebesen megvoltam az előkészületekkel, aztán már csak be kellett tolni a sütőbe a tepsit, és fél óra múlva már az asztalon illatozott a finom ebéd. Egyszerű, mégis különleges fogás, érdemes kipróbálni! Csirkecombok paradicsomos rizságyon Hozzávalók: 4 csirkecomb 30 dkg (rizottó) rizs 4 dl paradicsomlé 4 dl alaplé (szégyenszemre még mindig víz és két leveskocka) só, (tarka)bors kevés éto

  Ökoanyuról természetesen eddig is tudtam (Nők Lapja előfizető vagyok most már évtizedek óta), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy folyamatosan olvastam az írásait. Abszolút átlagos módon érdekeltek az ökodolgok, tudtam, hogy fontos, azonban néhány apróságon (szelektív hulladékgyűjtés, bioételek, stb) kívül nem igazán jelent meg a hétköznapjaimban a zöld gondolat. Azonban most szembesülnöm kellett azzal, hogy klórérzékeny vagyok, vagyis vegyszertelenítem kell a háztartást, ha nem akarok folyamatosan befulladni az otthonomban. Természetesen elkezdtem utánaolvasni a témának, így hamar elkezdtem más szemmel nézni Nagy Réka írásaira. Az  arany középszer híve vagyok, nem fogok szappant főzni és saját magamnak kikeverni pl. a testápolómat, de nagyon sokat segítettek a tanácsai abban, hogyan kezdjek hozzá ahhoz, hogy megtanuljak együtt élni ezzel az állapottal. Habár az étkezésemen nem kellett semmit sem változtatnom (eddig is egészséges életmódot folytattam, szerencsére), mégis nagyon kívánc

BÚÉK mindenkinek! Remélem mindenkinek olyan jól telt a szilveszter, mint nekem. Rég aludtam ilyen jót. Nem vagyok híve az újévi fogadkozásoknak, úgyhogy nem fogom letenni a nagyesküt, hogy ezentúl sokkal többet fogok törődni a gasztrobloggal, már csak azért sem, mert nem jószántamból csökkent kritikus szint alá a bejegyzések száma. A klóérzékenység és annak mellékhatásaival való együttélés megtanulása ugyanis nem megy egyik napról a másikra, messze vagyok még attól, hogy újra a régi legyek, de már látszik a fény az alagút végén. Ennek egyik legjobb bizonyítéka az, hogy végre kezd megjönni a kedvem a konyhában való alkotáshoz, természetesen egyelőre csak mértékkel. A karácsonyi bejgliözön után rá sem tudtam nézni semmilyen sütire (ami igen nagy szó nálam), viszont valami csokis - habos finomság már nagyon kellett a kis lelkemnek. Nem kellett sokáig töprengenem azon, hogy mivel lepjem meg magunkat (apukámat és magamat), amikor átlapoztam az aktuális Vidék íze c. újságot és megláttam a cs