GasztroBaráth2

Az egy dolog, hogy január elején le kellett szedni a karácsonyfát, de attól még a szaloncukorhegyek megmaradtak. Pusztítottuk őket rendesen, de még mindig volt belőle egy emberes adag, amivel kellett kezdeni valamit. Némi fejtörés után eszembe jutott egy régi recept, ami megoldást nyújt erre a hatalmas problémára. Ezt a sütit egy kis Tolna megyei zsáktelepülésen, Kalaznón készítette egy néni, a nevét pedig arról kapta, hogy őzgerincformában kell kisütni. Kalóriabomba, de hát a jó ügy érdekében hízunk, mert így január vége felé már illik múlt időbe tenni a szaloncukrokat, nem? Jó kifogás sosem rossz egy kis nassoláshoz... Hozzávalók: Tésztához: 6 tojás 12 dkg cukor (nálunk szorbit, nem mintha ennyi kalóriánál számítana, de legalább az illúzió megvan, hogy odafigyelünk az egészségünkre) 12 dkg méz 25 dkg liszt 1 tk szódabikarbóna 1 tk mézeskalácsfűszer (vagy 1 tk őrölt fahéj + 1 tk őrölt szegfűszeg) 1 kupica rum 30 dkg szaloncukor (nálunk kókuszos és rumos-csokis, de ami a kezünk ügyébe

Halvány lila gőzöm sincs, hogyan került egy doboz sör a spájzomba, de ha már ott volt, valamit kellett kezdeni vele. Mivel én antialkoholista vagyok, ezért az fel sem merült bennem, hogy megigyam, ezért azon kezdtem agyalni, milyen ételbe tegyem (a hétvégi desszert ötlet már megvolt, ezért azt passzoltam). Szerencsére a héten nézelődtem a Street Kitchen oldalán (hangyányit lemaradtam az adásokkal, utol kellett érnem magam, mert nagyon bírom a társaságot), és eszembe jutott, hogy láttam egy nagyon jó ötletet náluk: a mac and cheese-be sört tettek . Imádom a kalandozást az ízekkel, a mac and cheese (az amcsik sajtos tésztája, amilyen egyszerű, olyan finom) pedig már régen szerepelt a gasztro bakancslistámon, úgyhogy nem gondolkodtam sokáig, mivel minden volt hozzá itthon, nem volt akadálya az elkészítésének. Mivel a sör nekem nagyon keserű, ezért kicsit erősebben fűszereztem, mint ahogyan a receptben szerepelt, de amúgy kevés melóval sikerült isteni finom vacsorát rittyenteni. Hozzávalók

Ha az ember lánya úgy ébred, hogy fahéjas tejbegrízzel töltött kuglófot akar sütni, akkor azt is fogja tenni, akkor is, ha amúgy eszméletlen mennyiségű nasi található a házban. Fogalmam sincs, honnan jutott eszembe ez az utoljára sok-sok éve készült finomság ( a recept innen) , de kellett és kész. Úgyhogy reggeli után neki is álltam rögvest, és bár csöppet aggódtam amiatt, mert hangyányit túlkelt a tészta, de felesleges volt, mindenkinek ízlett a végeredmény a családban. Kicsit macerás elkészíteni, de ebben a hidegben úgysem nagyon lehet kültéri programot szervezni, úgyhogy nyugodtan lehet kísérletezgetni a konyhában. Hozzávalók: Tésztához: 50 dkg liszt 2,5 dkg élesztő 3 dl tej 8 dkg cukor (nálunk szorbittal készült) 1 cs vaníliás cukor 1 tojássárgája 1 dl tejszín 5 dkg vaj (olvasztva) 1 citrom reszelt héja (nem volt itthon, egy löttyintésnyi citromlével helyettesítettem) csipet só Töltelékhez: 5 dl tej 8 dkg búzadara 8 dkg cukor (szorbit) 1 tk őrölt fahéj csipet só Elkészítés: Igazábó

Jó ideje ott árválkodott a spájzban 1 deci extra szűz olívaolaj, ideje volt véget vetni a szenvedéseinek. Már gondolkodtam rajta egy ideje, hogy milyen finomsággal egybekötve lehetne múlt időbe tenni őkelmét, aztán amikor megláttam Nigella legújabb könyvében ezt a hozzávalót a csokimousse-hoz, egyrészt nagyon kíváncsi lettem, hogy ennek vajon milyen íze lehet, másrészt pedig örültem, mert végre megtaláltam, azt a receptet, amit kerestem. A csokimousse nagyon flancos sütinek tűnik, pedig valójában annyi az egész, hogy a csokit fel kell olvasztani, hozzá kell adni a tojássárgával elkevert cukorhoz, majd óvatosan bele kell forgatni a tojásfehérjéből vert habot. Vagyis kb. 5 perc alatt össze lehet dobni, a család tutira imádni fogja, igaz, hogy kalóriabomba és tömény csoki, de egyrészt mit ér az élet bűnözés nélkül, másrészt pedig majd letornázzuk. A plusz kilók miatti lelkiismeretemet azzal altattam el, hogy nem cukorral, hanem szorbittal készítettem ezt az egyszerű, de nagyszerű csokimou

Eredetileg lett volna benne tojás, csak én nemes egyszerűséggel elfelejtettem, de pótoltam fél tábla étcsokival. És nagyon finom lett a végeredmény, ebből is látszik, hogy a legjobb recepteket a véletlen szüli, és nem kell kétségbeesni, ha valami kimarad, hanem gyorsan körül kell nézni a konyhában, hogy mivel lehet meg nem történtté tenni a teljesen hétköznapi malőrt. A banánkenyér ötlete onnan jött, hogy nemrégiben olvastam Nigella legújabb szakácskönyvét, és azonnal eszembe jutott, hogy mennyire finom volt az a minimál banánkenyér, amit még évekkel ezelőtt sütöttem egyik korábbi könyvéből. Azonban ebben a hidegben egy kicsit fűszeresebb, otthonosabb ízekre vágytam, amit hamar meg is találtam Gizinél . A Sparban éppen le voltak árazva a banánok, úgyhogy közgazdász lelkem is repesett, hogy nem került csillagászati összegbe az anyagköltség, így semmi sem állt útjában a sütésnek, amelynek a reggeli edzés után azonnal nekiálltam. Aztán történt, ami történt, de mit ér az élet egy kis izgal

Ez a diétás változat soha nem született volna meg, ha apukám nem evett volna túl sok sütit a karácsonyi szünetben, és nem lett volna pöttyet magas a cukra. Ezért nem kaphat a hétvégére tervezett kalóriabomba csokimousse-ból, azonban a nasi neki is jár, így született meg az ötlet, hogy akkor tegyük egészségesebbé a kókuszgolyót. Igazából semmi különöset nem változtattunk rajta, csak a cukor lett lecserélve szorbitra. Gyorsan megvan és nagyon finom, egyetlen hátránya van: vészesen fogy... Hozzávalók: 50 dkg darált keksz 2 ek cukrozatlan kakaópor 1 cs vaníliás cukor 20 dkg szorbit (vagy porcukor) 20 dkg vaj 2 dl tej 15 dkg darált dió 3 ek rum 20 dkg kókuszreszelék Elkészítés: Roppant bonyolult a művelet. Egy kisebb lábosba tesszük a vajat, a tejet, a szorbitot és a kakaóport, mehet a tűzre a cucc, ahol felolvasztjuk, beletesszük a rumot. Kettőt rottyantunk rajta és elzárjuk alatta a gázt. Még azon melegében hozzákeverjük a darált diót és a kekszmorzsát, jól összedolgozzuk a masszát. És en

A shoppingolás tehet az egészről. Mert ugye a vásárlás fáradalmait ki kellett heverni a Café Frei-ben, ahol természetesen meg kellett kóstolni a hónap kávéját, ami jelen esetben egy burgundi borkávé volt. Masszív antialkoholista vagyok, de ez annyira finom volt, hogy azonnal arra gondoltam, ideje lenne kipróbálni a régen tervezett vörösboros kuglófot. Aztán amikor hajnalban felkeltem reggelit adni a kutyusnak (mamának lenni nem könnyű dolog, ez van), és félálomban nézegettem a híreket, szembejött velem ez a recept. Másodpercet nem hezitáltam, azonnal nyomtattam is ki a leírást, és reggeli után már álltam is neki a finomságnak. Nem csalódtam, isteni lett a végeredmény, szerintem ez sem lesz hosszú életű nálunk... Hozzávalók: 28 dkg liszt 2 csapott evőkanál kakaópor 2 csomag vaníliás cukor 7 dkg étcsoki 20 dkg cukor (nálunk szorbittal készült) 1 csomag sütőpor 1,75 dl vörösbor 20 dkg vaj + a forma kikenéséhez 4 db tojás Elkészítés A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjéhez hozzáadjuk a c

Csokis nápolyit ígértem a családnak hétvégére. De azt nem, hogy hagyományos formában fog elkészülni. Amikor először vázoltam az elképzelésemet, közölték velem, hogy erről szó sem lehet, mert mekkora hülyeség már, hogy püspökkenyér formában készüljön a nápolyi. De én rutinosan figyelmen kívül hagytam az észrevételeket, és láss csodát, másnap reggel első nekifutásra dupla  kóstolóadag fogyott a nem éppen hagyományos külsejű finomságból.   Percek alatt elkészíthető nasi, amellyel aztán remekül lehet villogni a család előtt, csak az a gond, hogy gyorsan fogy. (a recept innen). Hozzávalók: 25 dkg vaj 10 dkg darált dió 15 dkg cukor 10 dkg étcsoki 1 csomag csokoládé puding 1 tojás 1 csomag ostyalap Elkészítés: Egy nagyobb tálba tesszük az apróra tördelt étcsokit, a felkockázott vajat és a cukrot. Vízgőz felett megolvasztjuk az elegyet, majd hozzáadjuk a csoki pudingot, a diót és a tojást. Ezután még 10 percig főzzük a krémet a vízgőz felett. Majd levesszük a tűzről, beletördelünk három ostyal

Ha az ember lányának kutyusa van, nincs gondja a szilveszteri bulira, mert ilyenkor otthon van a helye, hogy lelki támaszt nyújtson a petárdáktól és tűzijátékoktól rettegő hűséges ebének. Idén is így történt természetesen (happy end van, Szimba idegei már kisimultak az éjszaki megpróbáltatások után, békésen szundikál), de természetesen össze kellett dobnunk valami sütit, mert az jár nekünk. Egy gesztenyés sütire esett a választás, amelyet elvileg hipp-hopp össze kellett volna dobni, de az óév utolsó napján nem fogadtak bennünket kegyeibe a konyhatündérek védőangyalai, ami lehetett, az félrement, nem sült át a piskóta, nem volt jó a sütőedény formája, a pudingnak nem volt íze és egyáltalán. Ámde apukám barátnőjével ketten hatalmas mentések keretében végül csak összehoztunk egy finom sütit, igaz, hogy volt itt minden, piskóta trancsírozástól kezdve plusz gesztenyemassza alkalmazásáig, de az új évet már habzsolással kezdhettük, az új kreálmányt pedig készítésének  körülményei miatt elneve