Fúziós madártej
Tatabányai + győri. Mert abban egyetlen percre sem volt vita, hogy hétvégén madártej lesz a desszert (most komolyan, van ember, aki nem szereti ezt a finomságot?), azonban amikor eljutottunk odáig, hogy nekiálljunk az elkészítésnek, kiderült, hogy technikai dolgokban komoly eltérések tapasztalhatók a receptúrában. Végül kompromisszumos megoldás született: a tejes rész készüljön tatabányai módra, a hab viszont győriesen. Én ugyanis még csak nem is hallottam eddig arról, hogy a tej helyett vízben is ki lehet főzni a habot, de ám legyen, próbáljuk ki (az sem volt utolsó szempont, hogy ezzel megúsztam a habkészítést, úgyis az a legmocsokabb része az egésznek). Arról viszont hallani sem akartam, hogy pudingpor kerüljön a tejbe, úgyhogy a többi munkafolyamatot lestoppoltam magamnak. A közös főzőcske eredménye nagyon finom lett, helyből dupla adag készült (az évek, meg a tapasztalat, az alapadag másodpercek alatt elfogyott volna, így legalább van rá esély, hogy a nap végéig kitart a készlet).