GasztroBaráth2

A húsvéti trakta után francnak van kedve alkotni, de azért valami finomság mégiscsak kellene az utolsó maradékokból álló ebéd után, semmi extra, csak valami olyasmi, ami az otthon melegét árasztja ebben a hűvös időben. Naná, hogy a kuglóf jutott eszembe először, másodszor  és többre nem is volt szükség ahhoz, hogy vadul lapozni kezdjem Limara szakácskönyvét (minden konyhatündérnek ajánlom a beszerzését, minden alap péksüti recept benne van, ami egy családnak kellhet), hogy megkeressem benne régi nagy kedvencem, a kakaós kuglóf elkészítésének leírását. Korábban már többször sütöttem, ezért tudtam, hogy a minőséggel nem lesz gond, az viszont már kiment a fejemből, hogy kétszer egy órát kell keleszteni, ezért némi fejszámolás után rádöbbentem, hogy vagy most (reggel 8 órakor) nekiállok az elkészítésének, vagy ebből nem lesz semmi ebédig. Nosza, neki is fogtam az amúgy egyáltalán nem bonyolult feladatnak, mire elkészült a reggeli, már békésen pihengetett a tészta, és mire asztalra került a

  Idén a húsvéti menü hirtelen felindulásból született meg az ünnepek előtti bevásárlás során. Éppen azon morfondíroztunk a hentesnél sorban állva, hogy mi legyen a nagy családi ebéd vasárnap, amikor  apukámék szerelembe estek egy szép nagy adag malachússal, majd a pénztárnál jutott apukám barátnőjének eszébe, hogy visszamegy lila káposztáért, mert ahhoz jól megy a párolt káposzta. Ahhoz képest, hogy napokig sütiket sütöttünk, maga az ebéd rettentő kevés melóval készült el, mégis isteni finom lett a végeredmény, a hús omlós, a párolt káposzta pont olyan, amilyennek lennie kell. Erősen kétlem, hogy túlélik a holnapi napot, hiába készült gigaadag belőlük... Hozzávalók: Húshoz: 3 kg bőrös malachús egy csomag sertéssült pác egy csomag bacon fehérbor Párolt káposztához: 1 fej lilakáposzta só 1 nagy fej vöröshagyma 1 evőkanál ecet 1 evőkanál cukor ízlés szerint őrölt kömény kevés olaj Elkészítés: A húsokat előző este átmossuk, bekenjük a páccal, körbetekerjük baconnal, lefedjük, és egy éjsza

Tényleg fel kell nőni ahhoz, hogy az ember lánya értékelje a vasárnapi húslevest. Ifjabb éveimben olyannyira nem érdekelt a műfaj, hogy sohasem tanultam meg az elkészítését, és hosszú évekig nem hiányzott az életemből. Azonban apukám barátnője ragaszkodik hozzá, hogy ünnepen mindig húsleves kerüljön az asztalra, és mivel nagyon finoman készíti el, ezért nagyon nem tiltakoztunk ez ellen. Lassan, de biztosan eljutottam odáig, hogy ellesem a fortélyokat tőle, ezért ezúttal arra vállalkoztam, hogy klaviatúrára vetem az igazi házias húsleves receptjét, amely annyira hétköznapi étel, hogy nem sok szó szokott esni róla, mégis nagyon kevesen tudják jól elkészíteni. Íme a győri (és immár tatabányaivá lett) változat (ünnepi, azaz nagycsaládra vonatkozó mennyiségben, alapjáraton simán lehet felezni a hozzávalókat): Hozzávalók: egy egész tyúk 1 kg karajcsont kb. fél kg répa kb, fél kg fehérrépa 1 db karalábé 1 db zeller  1 db zöldpaprika ízlés szerint egész bors 1 db csípős paprika 2 db leveskocka

Amikor tegnap reggel végiggondoltuk, milyen sok édes süti készül nálunk húsvétra, gyorsan megszületett a családi egyetértés arra vonatkozóan, hogy valami sósat is kellene készíteni melléjük.  Az egyszerűség kedvéért a sajtos rúdra esett a választás, mert az ugye gyorsan megvan és mindenki szereti. Normál állapotban leveles tésztából készült volna, azonban a francnak volt kedve csak ezért sorba állni a Sparban a hatalmas tömegnyomorban, ezért maradt a háziasabb változat, ami nem meglepő módon sokkal finomabb lett, mint az előregyártott alapból készülő variáns. Természetesen Limarához fordultam ebben a "szorult" helyzetben, és ismét nem csalódtam, innentől kezdve a sajtos rúd is az ő receptje alapján fog készülni nálunk. Hozzávalók: Tésztához: 50 dkg liszt 1 evőkanál só 25 dkg vaj 25 dkg reszelt sajt 1 db tojás 2 dl tejföl Tetejére: 1 db tojás reszelt sajt Elkészítés: Pár perc alatt megvagyunk az egésszel, lássunk is hozzá. A lisztet elkeverjük a sóval, majd elmorzsoljuk a vajj

Ami elsőre kakaósra sikerült, mert mire elkészült, annyira rühelltem már ezt az egész aprósütizést, hogy szükségem volt egy kis boldogsághormonra, ezért nem lekvárral töltöttük be a linzerdarabokat, hanem a pilótakekszből megmaradt csokikrémmel. Nagyon finom lett, de mindezzel együtt kijelentettem, hogy én aztán többször nem vagyok hajlandó szenvedni ezzel a baromsággal. Amit be is tartottam, miután apukám barátnője ragaszkodott hozzá, hogy készüljön még egy adag, én látványosan nem voltam hajlandó segíteni. A meglepően gyorsan elkészülő végeredményt (a titok: sütésálló lekvárral készült, így rögtön a felére redukálódott a sütési idő, mert a már összeragasztott sütidarabok egyben kerültek megsütésre) aztán persze gátlástalanul majszolgattam. Konklúzió: inkább eszegetem az aprósütiket, mint hogy legyártsam őket. Azért eltesszük a receptet, mert "sajnos" mindenkinek bejött, úgyhogy előbb-utóbb úgyis kell belőle készíteni egy vagonnyi adagot, ha rajtam múlik, legközelebb karácso

Sátoros ünnepekre általában valami nagyon extra sütivel szoktam készülni a családnak, most azonban úgy döntöttem, hogy húsvétra egy gyerekkori kedvenc fog készülni, igazi nagymamás ízekkel. A mézes krémes receptjével az ehavi Vidék ízében futottam össze, és amikor megláttam, tudtam, hogy nekünk dolgunk van egymással. Nőiesen bevallom, nem kicsit izgultam, hogy sikerül-e ez az egyszerűnek tűnő, ámde nagyon is rafinált finomság, mivel korábban már tettem kísérletet az elkészítésére, de sohasem sikerült, vagy a krém folyt szét, vagy a lapok törtek darabokra. A  siker titkának nyitja a jó recepten kívül valószínűleg az lehetett, hogy ezúttal igazi családi összefogással készült őkrémessége, például apukám jól meglepett bennünket azzal, hogy teljesen szakszerűen belisztezte a tepsi hátulját (életemben nem sütöttem még így, ezért nem kicsit voltam bizonytalan  a technikában, ott szerencsétlenkedtem a már vajas tepsivel, erre jött apukám és egy másodperc alatt megoldotta a lisztezés nem is oly

Ma reggel úgy ébredtem, hogy hatfonatos kalácsot akarok sütni. Nem mintha nem lenne mit ennünk (térdig járunk a sütiben), de húsvétra mégiscsak illik összedobni egy kalácsot, és ezúttal egy igazi klasszikust szerettem volna, semmi kreatívkodás, "csak" egy amolyan igazi békebeli foszlós darab, természetesen kizárólag Limarától, hiszen péksütiben vele nem lehet tévedni. A recept miatt nem is aggódtam (a nálam alapdarabnak számító szakácskönyvében tudtam, hogy benne van), de azért a hatfonatnak utána kellett néznem a neten (reggel hatkor, ahogyan azt kell). Mit mondjak, elsőre, másodjára és harmadjára is lesápadtam, mert egyszerűen nem értettem a technikát, de nem hátráltam meg, ha nekem hatfonatos kell, akkor az is lesz. Így is történt, végül az lett a megoldás, hogy szó szerint kikockázva ment a video, miközben apukám barátnőjével ketten próbáltuk követni a mozdulatokat. Aztán egy ponton rájöttünk, hogy azért nem haladunk, mert fordítva nézzük a lejátszót, miután korrigáltuk a

Na, ez az a süti, amit legkorábban karácsonykor fogok készíteni a családnak. Iszonyúan macerás ugyanis, bár isteni finom. Most is csak azért álltam neki, mert apukámnak már hetek óta ígérem, hogy elkészül, nem akartam tovább halogatni. Apukám barátnőjének a lánya tehet az egészről, ő készítette el apukámnak névnapjára, aztán aljas módon elküldte nekem is a receptet, innentől kezdve pedig nem volt menekülés, folyamatosan rágva lett a fülem apukám által a nasi elkészítése ügyében. Úgyhogy nekiveselkedtem, és apukám barátnőjének hathatós segítségével letudtam a feladatot, sikerrel és tényleg nagyon ütős lett a végeredmény, de nem csinálok belőle rendszert, mert nagyon utálok pepecselni az aprósütikkel (ez van, engem így kell szeretni). Hozzávalók: A világos kekszekhez 8 dkg porcukor 13 dkg puha vaj 2 tojássárgája 22 dkg liszt 1 tk vaníliakivonat A kakaós kekszekhez: 8 dkg porcukor 13 dkg puha vaj 2 tojássárgája 18 dkg liszt 2 dkg holland kakaópor 1 tk vanília kivonat Töltelékhez: 15 dkg v

Cipóban sonkát sütni? Nem is hallottam még ilyenről! Na, akkor majd most látni fogsz! Az ígéret picit könnyelműbb lett, mint gondoltam, pedig azt hittem, hogy ezt a nem túl bonyolult finomságot simán abszolválni fogom apukám barátnőjének kíváncsi szeme előtt. Azonban egy apróságon bizony megcsúsztam egy pöttyet: a cipósítással akadtak gondok, ugyanis a tészta, amelyben a sonka kisütésre került, mindenféle formára sikerült, csak cipóra nem. Nem baj, igaz, hogy nem lett szépségdíjas a végeredmény, viszont annál finomabbra sikerült, minimál melóval egy ízletes harapnivaló készült, amely remek ötlet a maradék húsvéti sonka hasznosítására. A mozzarella nem saját találmány, apukám barátnője ragaszkodott hozzá, hogy az is kerüljön bele, mivel egy idő után rájött, hogy valami hasonló étket ő is készített anno Olaszországban, ahol évekig élt. Jelentem, az ötletet mentettük, tényleg sokkal finomabb lett így a töltelék, mint az én eredetim. A cipózást meg majd még gyakoroljuk, dögunalom lenne, ha

A nagy húsvéti készülődés forgatagában el is feledkeztem arról, hogy már kezdődik az eperszezon, így jól meglepődtem, amikor szembetaláltam magam a Sparban egy fél kilós kiszerelésű, szép szemű eperhalommal. Gondolkodás nélkül tettem a kosárba, mivel nincsenek véletlenek, és tegnap délután futottam bele az egyik magazinban Mautner Zsófi fantasztikus receptjébe, amelyben szokása szerint újraértelmezte az epres desszert műfaját. Amikor megláttam a rózsavizes, mákhabos csodát, azonnal tudtam, hogy nekem ez kell, úgyhogy amikor elzsákmányoltam az epret, nem volt kérdés, hogy ez a finomság fog elkészülni elsőként a hosszú hétvégén. Nem csalódtam Zsófiban, percek alatt sikerült különleges ízorgiát alkotnom, imádás van. Hozzávalók: A krémhez: 25 dkg mascaprone 6 dkg porcukor (vagy méz) 6 dkg darált mák egy csipet só 2 dl tejszín hűtőhidegen (én tegnap este tettem be a hűtőbe) Az eperkompóthoz : 50 dkg eper 5 dkg méz 1 db citrom reszelt héja (ennek hiányában nálam egy kupica citromlé) 1 teáska

Ebben a mocsok időben kellett egy lélekmelegítő étek, így eljött az ideje, hogy elkészítsem végre a Bányicát. Nagy rajongója vagyok Borbás Marcsi új műsorának, amelyben klasszikus ételeket készít, azonban nem csak hazai ízek között barangolunk, erre bizonyíték ez a bolgár eredetű finomság, amelyet már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak. Az apropót a nem túl barátságos időjárás mellett az szolgáltatta, hogy helyhiány lépett fel a mélyhűtőben, ezért valamit kellett kezdenem fél zacskó mirelit zöldbabbal. Nem kicsit macerás cucc, de érdemes pepecselni vele, mert nagyon finom lesz a végeredmény. Nekem nagyon bejött, felvéve a családi receptek közé. Hozzávalók: 8 db réteslap 15 dkg olvasztott vaj 30 dkg (két csomag) feta sajt 2 csomag mozzarella 5 db tojás + 2 tojásfehérje (vagy 6 db tojás) 1,5 dl szódavíz 50 dkg mirelit zöldbab (akármilyen zöldséggel helyettesíthető) 4 ek tejföl só Elkészítés: A feta sajtot lereszeljük, a mozzarellát apróra vágjuk, a mirelit zöldbabot kb. 5 percig főzzük